“Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” (24-25)

Sokáig nem értettem, hogy az amerikai bűnügyi filmekben egy kihallgatás során miért tesznek fel olyan buta kérdéseket a gyanúsítottnak, hogy ő ölte-e meg az áldozatot, vagy ha meg akarta ölni, akkor mivel tette volna, késsel, pisztollyal vagy méreggel. Csak felnőtt fejjel találtam rá a magyarázatra, hogy miért tesznek fel olyan kérdéseket, amire nyilván tagadással fog válaszolni minden értelmes gyanúsított, aki nem akar börtönbe kerülni. Mi az értelme, ha úgyis tagadni fog a gyanúsított? Az, hogy a kihallgatás során nem a szavakra figyelnek elsősorban a rendőrök, hanem a test reakcióira. A testbeszédünk apró jelekkel válaszol minden kérdésre és ha valaki elég jól ismeri őket, könnyen választ kaphat a kérdéseire.

Ugyanígy a lelkünkkel kapcsolatban is észre kell vennünk a megfelelő jelzéseket, amik közelebb visznek minket önmagunk a valósághoz, hogy milyenek is vagyunk valójában, vagy éppen milyen Isten valójában. A lelki életben is leselkedik a veszély, hogy a szavakra, a tudásra, az értelemre figyeljünk. Különösen nekünk reformátusoknak, hagyományosan erősségünk, hogy az észre, a tanításokra, az ismeretre figyeljünk elsősorban. Ezt viszont úgy kellene tennünk, hogy figyelnünk kell az értelmünk mellett a lelkünk jelzéseire is. Ezt viszont nem mindig könnyű megfigyelni. Hasonló figyelem és ismeret kell hozzá, mint ahogy egy kihallgatás során megfigyelik a gyanúsítottat. Már csak azért is, mert az értelmünk sokszor el akarja rejteni a hibáinkat. Ezért fordulhatott elő a farizeusokkal, hogy mások szemében a szálkát is észrevették, a saját szemükben pedig a gerenda sem tűnt fel nekik. Persze minél többet gyakoroljuk, annál hamarabb ismerjük fel a lelkünk legapróbb rezdüléseit is és fedezhetjük fel, milyen gyümölcsöket termünk valójában.

Pál apostol nagyon pontosan megfogalmazza a galatáknak, hogy milyen gyümölcsei vannak Isten lelkének és milyen gyümölcsei vannak a testnek. Azt hiszem mindenki aki olvassa ezeket a sorokat szeretné a Lélek gyümölcseit teremni. A gond nem is ezzel szokott lenni, hanem inkább azzal, hogy mitől várjuk, hogy ezek a gyümölcsök megteremjenek az életünkben. Nem hiszem, hogy a galatai gyülekezetből bárkinek elsődleges célja lett volna az ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag vagy bálványimádás. Akkor mégis hogy alakult ki náluk! Ezt is nagyon pontosan megfogalmazza Pál, amikor arra kéri az olvasóit, hogy “ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint”. A nagy kérdés, hogy mi szerint élünk. A törvényeskedés, teljesítmény, vagy a Lélek szerint? Csak Isten Lelke által teremhetünk jó gyümölcsöket. Éppen ezért ha másfajta gyümölcsök is megjelennek, akár csak rügy formájában is az életünkben, akkor ne az értelmünktől, ne a szabályoktól, ne saját magunktól várjuk a változást, hanem Isten Lelkét kérjük, hogy töltse be szívünket és teremje a gyümölcseit.

Éppen ezért mi is nagyon figyelmesen vizsgáljuk a lelkünk jelzéseit. Ismerjük fel mielőbb a gyümölcsöket és ha rossz gyümölcsöt találunk, akkor kérjük Isten lelkét, hogy tisztítsa meg életünket, ha pedig jó gyümölcsöt termünk, akkor adjunk hálát az Örökkévaló Istennek az Ő áldásáért.