"Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek." (1-2)

Jártunk már Kimerültfalván? Aki volt már ott talán el tudja mondani, melyik út vezet oda. El kell indulni a bizalmatlanság útján, aztán az elvárások hegyénél balra kell fordulni egyenesen a túlhajszoltság útjára, aminek a végén ott találhatjuk Kimerültfalvát. Aki még nem volt ott, az úgy képzelje el ezt a települést, mint bármilyen más helységet amit ismer. Vannak ott is tanárok, óvónők, munkások, rendőrök, szerelők, boltosok és minden más foglalkozású ember is, amit ismerünk. Amiben Kimerültfalva lakói különböznek mindenki mástól, az rögtön szembetűnik annak, aki nyitott szemmel jár az utcáin. Ez pedig az, hogy mindenkinek van ugyan autója, de mindenki tolja. Nem azért, mert nincs üzemanyag. Nem azért mert elromlott az autó. Érthetetlen módon, reggel mindenki beteszi a táskáját az autóba, esetleg beülteti a gyerkekeket a hátsó ülésre, beindítja a motort, aztán kiszáll és tolni kezdi a járművet. Nem csoda hogy kimerültfalvának hívják ezt a helyet. Az erdészek állandóan panaszkodnak milyen nehéz a földúton tolni a terepjárót. Az édesanyák állandó késésben vannak, mert az éjszakai virrasztás és a gyermekek elkészítése után alig marad erejük tolni az autót. A teherautósok pedig sosem bírják néhány hónapnál tovább a munkájukat végezni.

Azt gondolhatnánk, hogy kimerültfalva nem is létezik. Azt hihetjük, hogy ilyen módon

senki nem nehezítené a saját életét. Azonban ha mi is nyitott szemmel kezdünk járni, talán ma is láthatunk ilyen embereket magunk körül. Az is lehetünk, hogy mi saját magunknak nehezítjük meg így az életünket öntudatlanul. Ugyanis könnyen előfordul, hogy olyan terheket is magunkra veszünk, amiket nem kéne. Könnyen előfordul, hogy helytelenül használunk valamit amit az Isten pont azért adott, hogy könnyebb legyen az életünk. Ha ezen kapjuk magunkat, ne essünk kétségbe. Nem mi vagyunk az elsők. A galaták is hasonló hibába estek. Éppen ezért írta nekik Pál apostol a mai igénket.

Arról olvashatunk ugyanis, hogy a galatai gyülekezetben már nem tartották elegendőnek Isten kegyelmét, hanem körülmetélkedtek és elkezdték az ószövetségi törvények megtartásától várni az üdvösségüket. Azt remélték, hogy ha tökéletesen betartják a törvényeket, akkor majd Isten megjutalmazza őket és kiérdemlik a szeretetét. Pál viszont emlékezteti őket, hogy ez felesleges. Pál nyilván nem azt gondolta, hogy a törvények értelmetlenek és hasztalanok. Az ő életének is nagyon fontos része volt az Isten törvénye. Csak azt is felismerte, hogy Isten kegyelme és így a mi üdvösségünk nem a törvény betartásán múlik, hanem egyedül a szeretet által mukálkodó hiten. Pál számára fontos volt a törvény, viszont pontosan tudta, amit ugyanebben a levélben fogalmazott meg, hogy a törvény nevelőnk volt Krisztusig (Gal 3,24). Isten törvényének a tanulmányozása és megértése nagyon hasznos és fontos lehet minden keretyén életében. Pont úgy, mint az autó a mindennapi közlekedésben. Azonban ha rosszul értelmezzük a szerepét, akkor ugyanúgy megnehezíti az életünket, mintha csak tolnánk a saját erőnkből az autónkat. Éppen ezért nem szükséges a keresztyéneknek a zsidó vallás minden előírását megtartani. Éppen ezért nem szükséges olyan terheket magunkra venni, amelyeket nem tudunk elhordozni. Éppen ezért nem a saját erőkből kell megélnünk azt az életutat, amikre a törvények mutatnak, hanem Isten erejéből. Éppen ezért élhetünk szabadon, és meríthetünk erőt Krisztus kegyelméből és szeretetéből, hogy minél több jót tudjunk tenni és hogy a mai nap is Isten dicsőségére tudjunk élni.