"Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna. Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?" (15-16)

Mit mondjunk egy gyermeknek ha megkérdezi tőlünk, ki teszi az ajándékokat a karácsonyfa alá? Mit mondjunk egy kéregetőnek,ha megkérdezi van-e nálunk pénz? Mit mondjunk egy betegágyon fekvő barátnak, vagy családtagnak, ha megkérdezi meg fog-e gyógyulni? Tudunk-e egyetlen szóval válaszolni mind a három kérdésre? Én azt válaszolnám ezekre a kérdésekre, hogy nem mondanék mást, csak az igazat. Persze azt is tudom, hogy ez nem egyszerű. Nem egyszerű kimondani az igazságot. Először is azért, mert sokszor mi sem tudjuk mi az igazság.

Karinthy Frigyes írta: “Hetvenéves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybefoglalom. Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van.” Nagy bölcsesség van ebben a három szóban: minden másképp van. Akár humorosan, akár komolyan mondjuk ki őket. Minél több tapasztalatunk van, minél több ismeretet szerzünk és minél több mindent értettünk meg Istenről, annál jobban értjük: minden másképp van.

Ennek ellenére nem lehetetlen megismerni a valóságot, az igazságot. Sok alázat, imádság és igeolvasás segíthet egyre tisztábban látni az igazságot. Azonban amikor haladunk előre ezen az úton akkor egy nagy igazságra fontos rájönnünk, miszerint nem könnyű szembesülni az igazsággal. Már csak azért sem, mert aki az igazságot keresi, annak állandóan be kell látnia, hogy téved. Ez pedig nem könnyű dolog. Akkor sem ha saját magunk ismerjük fel, akkor pedig még nehezebb, ha más világít rá, hogy tévedünk. Éppen ezért mondta Oscar Wilde, hogy ha az igazságot akarjuk elmondani másoknak, csináljuk úgy, hogy nevessenek, különben meg akarnak majd ölni.

Pál apostol soraiban is megtalálhatjuk ezt az igazságot. Arról beszél ebben a részben az apostol, hogy milyen nagy szeretettel fogadták őt a galaták, hogyan gondoskodtak róla, milyen nagy szeretettel vették körül, még úgy is, hogy testi erőtlenségben hirdette nekik az evangéliumot. Nem vetették meg gyengesége miatt, sőt, úgy fogadták, mint Isten angyalát. Ilyen helyzetben mindig nagyon nehéz elképzelni, hogy milyen könnyen ellenségessé tudnak válni azok, akik éppen nagy áldozatkészségről tesznek bizonyságot. Pedig nagyon gyorsan megváltozhatnak a dolgok, ha kimondjuk az igazságot. Éppen ezért nagyon vonzó, hogy kegyesnek nevezett hazugságok vagy féligazságok menedéke mögé bújjunk az úgynevezett békesség kedvéért. Viszont amikor ezt választjuk, akkor nagyon rossz úton indulunk el. Fontos az igazságot felismerni. Fontos az igazságot kimondani. Jézus Krisztus tanítványainak fontos az igazság, hiszen maga Jézus mondta: “Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Jn 8,31-32

Ez a szabadság viszont nem azt jelenti, hogy az igazságnak ne kellene együtt járnia a bölcsességgel és a szeretettel. Nem mindegy hogyan fogalmazzuk meg, vagy éppen mikor mondjuk el az igazságot. Nem mindegy milyen lelkülettel és céllal akarjuk felhívni valakinek a figyelmét az igazságra. Nem mindegy hogy mondjuk el egy gyermeknek, hogy kerülnek az ajándékok a fa alá, nem mindegy hogy mit mondunk egy kéregetőnek, mint ahogy az sem mindegy mivel vigasztalunk egy beteget. Éppen ezért mi is nyitott szívvel törekedjünk az igazság megismerésére és imádkozzunk hogy ezt a megfelelő helyen, a megfelelő szavakkal tudjuk elmondani egymásnak.