A reménység nem marad eredménytelen

„Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk , üdvözítő Jézus Krisztus ismeretében...” (18.)

A keresztyén reménység, amely Istenre és az ő ígéreteire tekint, élő és ható. Az új és új föld ígérte azt is jelenti, hogy nekünk is részünk van a megújulásban, az újjászületésben. Ebben az újjászületésben lehet az életünk Isten szerint eredményes Krisztusban, aki a fedhetetlen, aki a békesség maga.

Hosszú tűrésre, türelemre int a levél szerzője Krisztus visszajövetelét illetően. Az üdvösség jelét látja benne, a kegyelem idejét, amelyben reménységünk látható gyümölcsei vannak: igyekezet a tisztaságra, feddhetetlenségre, békességre (14), vagyis növekedés ebben a kegyelemben (18). A kegyelmi idő nem tehet önhitté, hanem csakis örvendezővé és felelősen alázatossá, ugyanakkor hitvallóvá!

A kegyelemben, a hitben való növekedés a reménység eredménye. Olyan előrehaladásról, kitartásról van itt szó, amely nem torpan meg, a kétségek, az elbizonytalanodások láttán nem áll meg, nem fordul vissza. Van bátorságunk az előrehaladáshoz. Lehet, mert Krisztus van velünk és az ő eljövetele a cél. Jézus Krisztus ismerete életünk egyetlen reménysége és eredményessége, amiért mindenkor hálával tartozunk, mert mindig övé a dicsőség. Az ő dicsősége teszi lehetővé az ő örökkévalóságának, az ő országának jelenidejűségét az életünkben.