Az előző napokon láthattuk az Igében, hogy Pál apostol mindenre fel van készülve, hajlandó elmenni a legvégsőkig, akár a halálig is az evangélium ügyéért, de ha kell és lehet, okosan védi magát. És itt láthatjuk magatartásának harmadik oldalát. A fogságban nem azzal van kizárólag elfoglalva, hogy hogyan szabaduljon meg, hanem úgy éli meg a fogságot, mint lehetőséget. Talán kimenthette volna magát, hiszen Félix „azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.” Az apostolt, akit Félix könnyű őrizetben tartott, látogathatták a cézáreai keresztények, össze tudta volna szedni azt a pénzt, ami Félix megvesztegetéséhez kellett. Ő azonban nem ezt tette, fontosabb cél lebegett a szemei előtt. Az, amit Jézus így mondott: „helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.” Egyrészt nem akart a megvesztegetés eszközéhez nyúlni, másrészt Pál tudta, hogy micsoda lehetőség Krisztust hirdetni magasrangú személyeknek, vezetőknek. Krisztus evangéliuma szabaddá tette őt arra, hogy többet lásson, mint saját menekvését. Ő Krisztust látja, aki új szívet, új életet lehelt belé. Ha vele megtörtént, megtörténhet Félixszel is.
Pál nemcsak úgy általában beszélt Félixnek a Jézus Krisztusban való hitről, hanem érintette életének húsbavágó kérdéseit. Beszélt igazságról, önmegtartóztatásról és jövendő ítéletről is. Az evangélium sohasem hangzik légüres térben, és Félix, aki érdeklődött, szembetalálkozott önmagával: ő a felszabadított rabszolga, korrupt hivatalnok lett, aki megvesztegetésre vár Pál szabadon engedése érdekében, aztán még két évig fogságban tartja; a hírhedten gyönyörű, zsidó származású Druzillát harmadik feleségeként egy zsidó mágus közreműködésével csábítja el törvényes férjétől, és hírhedt volt brutális kegyetlenségéről is. Az evangélium változtatni akarta, és ez túl sok volt a helytartónak. Félix talán vágyódott, talán valami mozdult a szívében, de túl nagynak tűnt az ár. Talán el tudott volna fogadni egy olyan „evangéliumot”, amely nem hívja radikális változásra, korábbi élete feladására. Talán többször gyötrődött, közel került, majd újra távol a két év alatt, amíg Pált fogságban tartotta, de minden alkalommal, amikor már majdnem közel engedte magához, látta mi mindent fog elveszíteni. Félix, a felszabadított rabszolga, akinek magasra ívelt a pályája és helytartó lett, rászolgált nevére: "termékeny, sikeres, szerencsés, boldog". És mégis, amikor a „legnagyobb szerencse mosolygott rá”, amikor Isten úgy intézte, hogy találkozzon Pállal, és rajta keresztül Jézussal, kudarcot vall. Hamarosan kegyvesztetté lett a császári udvarban is kegyetlenségei miatt, és elfelejtett, névtelen emberként halt meg.
Jézus Krisztus evangéliuma mindannyiunk életére nézve kihívás. Az evangélium életformáló ereje folyamatosan hív, újra és újra megszólít, megváltoztat. Ne menekülj előle!