„Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.” (16)

Beteljesednek hát az apostolon Jézus szavai, ami a damaszkuszi úton hangzott el: „Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” Apcsel 9:16

Pál apostol elfogadja az Istentől rámért sorsot, de életét nem a változtathatatlanba való belenyugvás, vagy mártíromkodás alakítja, hiszen mindent megtesz azért, hogy megvédje önmagát. Az az ember, aki kész meghalni Jézusért, nem adja át magát passzívan és bénultan támadóinak. Amikor Tertullusz, a vádlója lázadás szítását rója fel neki, Pál apostol pontról pontra megcáfolja azt bírája, Félix előtt. Egyértelműen állítja, hogy semmilyen törvénykezésre okot adó bűnt nem követett el, ha csak az a kijelentés nem büntetendő, hogy a halottak feltámadását hirdeti. Tudja jól, hogy ezért egy római helytartó sem ítélné el.

Az apostol több alkalommal él a legkülönfélébb eszközökkel, hogy önmaga ártatlanságát bizonyítsa, magát megvédje. Amikor mint lázadót meg akarják korbácsolni, azonnal arra hivatkozik, hogy római polgár, és mint ilyet, bírósági ítélet nélkül nem fenyíthetik meg (Apcsel. 22.25). Kicsit később, amikor a zsidó nagytanács előtt hallgatják ki, egymásnak ugrasztja vádlóit, a szadduceusokat és farizeusokat. A szadduceusok tagadják a feltámadást és az örök életet, a farizeusok hitének viszont fontos alapköve ez. Pál bedobja, hogy a halottak feltámadása miatt vádolják, és azonnal kitör a régi ellenségeskedés a két párt között, aminek árnyékában Pál időt nyer. Nem sokkal ezután unokaöccse segítségével leplez le egy ellene szóló összeesküvést, és menekül meg a biztos haláltól (23.16kk). Ez a néhány példa jól bemutatja, hogy Jézus Krisztust elkötelezetten követni nem jelenti azt, hogy az ember erőtlen, tehetetlen, önmaga megvédésére képtelen, saját érdekeit nem képviselheti. Pál, aki Jézus Krisztusért még meghalni is kész, nem adja magát könnyen ellenfelei kezére. Ezt a magatartást Jézus így fogalmazza meg: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.”(Mt. 10.16) Jézus is sokszor megvédte magát, akár úgy, hogy otthagyta az őt fenyegetőket, „átment közöttük”, akár úgy, hogy fentről való bölcsességgel megválaszolva kerülte ki a szóbeli csapdákat. S mikor eljött az óra, nem gyengeségből, hanem a saját hatalmából és döntéséből adta át magát ellenségeinek és kínzóinak. Ez az önátadás pedig nem gyengeség, beletörődés, hanem erőből való szabad tett a világ megváltásáért

Tudunk-e mi Jézus Urunk, és Pál apostol példájával élve kiállni. Kiállni magadért, szeretteidért, egyházadért?! Úgy, ahogy ők tették. Okosan és szelíden.