Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel meg egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen.” (1)

Ezeket a sorokat olvasva eszünkbe juthatnak Jézus szavai: Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek. Mt10:17

Jézus akkor beszél erről, mikor kiküldi a tanítványokat szolgálni, de az utolsó idők jeleiként is beszél mindezekről. Ha megnézzük a híreket, vagy a saját környezetünkben figyelemmel tekintünk körül, egyre inkább tapasztalhatjuk az Úr Jézus szavainak teljesülését. Egy finn parlamenti képviselőt bepereltek, mert a Bibliából idézett. Az Amerikai Egyesült Államokban egy seriffet panaszoltak be, mert egy bibliai idézet olvasható az irodája falán. Németországban egy kávézó tulajdonosát perelték, mert egy Pál apostoli idézet díszítette falat, ez néhányakat sértett, és próbálták arra kényszeríteni, hogy távolítsa el. És még sorolhatnánk a példákat a végtelenségig. Nincsenek tehát távol tőlünk Pál apostol tapasztalatai. Kibontakozóban vannak a végidők vajúdásai. A hitehagyás, a szeretetlenség, a kérlelhetetlenség, a gyermekek engedetlensége szüleikkel szemben, a családon belüli erőszak, egymás ellen fordulás, az egyre súlyosbodó természeti katasztrófák, mindennek megkérdőjelezése, ami eddig evidens volt, mindez mutatja, valóban az utolsó napokban élünk. Bár sem a napját, sem az óráját nem tudhatjuk az Úr nagy napjának, amikor megjelenik a felhőkön, és meglátja minden szem, de a vajúdás egyre fokozódó kínjai mutatják, közel van Ő, egészen az ajtó előtt áll már.

Pál apostol sokszor megtapasztalta már azt, hogy kigúnyolják, megverik, megkövezik, hatóság elé citálják. A második korintusi levélben így ír erről: A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést. Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam. Sokat voltam vándorúton, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között. Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem, fagyoskodtam és ruhátlan voltam. Minden mástól eltekintve mindennapi zaklatásom: az összes egyház gondja rám nehezedik...Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, de az ablakból kosárban bocsátottak le a falon, s így menekültem ki kezéből. 2Kor. 11,24

Sosem rettent meg. Mikor Milétoszban, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Jeruzsálembe utazása veszélyekkel, sőt, bebörtönzéssel fog járni, így szólt: „még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem a futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól … kaptam.”(Apcsel. 20.24) S válaszul az érte aggódóknak, kicsit később így beszélt: „én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”(Apcsel. 21.13). Mindezek alapján nem kérdés, hogy Pál feltette az életét az evangéliumra, Jézus Krisztusra. Mit jelent a mindennapi helyzetekben ma, ha valaki azt vallja, hogy az evangélium az élete, hogy Jézust követi? Mit vállalsz te érte?