“Mindegyik törzs aszerint adjon városaiból a lévitáknak, hogy milyen nagy a neki kiosztott örökség.” (8)

Ha a mai ember szemével nézzük a léviták igencsak pórul jártak. Minden törzs kapott saját területet csak ők nem. Ráadásul létük attól függ, hogy megkönyörülnek-e rajtuk a többiek vagy sem, megtarthatják-e a lévita városokat vagy sem. Sokszor érezzük úgy, hogy mi is csak ilyen koldusok vagyunk. Nincs semminek. A házunk a banké, az autónk a banké, hogy lesz-e mibe öltözzünk, mit együnk az attól függ, vajon ad-e a cég, a főnök a saját tőkéjéből fizetésemelést, vagy az inflációra hivatkozva elbocsátanak. Mindeközben segítségért, odafigyelésért, szeretetért is másoknál kell kolduljunk. Koldusok vagyunk, de ebből érthetjük meg mit is jelent, hogy nincsen itt maradandó városunk. Miközben ugyanis a lévitákat a legszegényebb törzsnek gondoljuk, a valóság az, hogy ők a leggazdagabbak, mert nekik az Úr az örökségünk. Nem kell evilági javakat féltsenek, nem kell ennek a világnak a játszmáiban részt vegyenek, figyelhetnek az egy fontos dologra, hogy teljes életükkel az Úrnak szolgáljanak. Mindeközben pedig már itt a földi világon megtapasztalhatják, hogy mekkora áldás, hogy az Őt szolgálók életében az Úr gondoskodik minden másról.

Az Úr a te örökséged, hozzá mérve pedig minden más értékét veszti. Míg mindenki más a világ harcait vívja, míg zajlik a harc a megélhetésért, a javakért, az elfogadásért, addig te Kegyelemből már most gazdag vagy és figyelhetsz arra, hogyan szolgálj az Úrnak hálából. Ez nem jelenti azt, hogy koldusbotra kell jutnod, hiszen a léviták is megkapnak minden az e világon szükséges dolgot. Ne engedd hát, hogy elhitessék veled, hogy taposnod, hajtanod, szenvedned kell ennek a világnak a gazdagságáért csak tedd azt, amire az Úr hív, és éld meg az Ő áldásait.

Mindeközben pedig nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a keresztyénség ettől még nem lesz Kommunizmussá. Isten nem egyenlőképpen osztogatja a javakat az Ő szolgái között. Ezen nem kell megrökönyödnünk, nem személyválogatás ez az Úr részéről. Arra a kérdésre, hogy mégis miért van ez így szintén az Ige adja meg a választ. Minden törzs aszerint kell adjon, hogy mekkora örökséget kapott. A több, a nagyobbnak látszó Istentől kapott adomány tehát nem azt jelenti, hogy valakivel kivételezett az Úr, hanem van akire nagyobb felelősséget, nagyobb feladatot akar bízni. Akire többet bíztak, attól többet is várnak el.