“Azután ezt parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel örökségül sorsvetéssel, ahogyan megparancsolta az Úr, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek.” (1-2)

Mikor országhatárok kapcsán vitáznak egymással a népek sokan szokták annyival elintézni a kérdést, hogy valamikor Magyarország partjait is négy tenger mosta, de ez már a múlt, ebbe bele kellene nyugodni. Az orosz-ukrán konfliktus Kapcsán egyesek jogosnak tartják az orosz agressziót, mert orosz nyelvű emberek lakják a megtámadott területeket, míg mások az ukrán állam szuverenitását hangsúlyozzák. A háború, az emberéleteket követelő harc minden esetben a bűn következménye, az izráeli konfliktus esetében azonban maga a Szentírás árnyalja a képet. Kánaán határait nem nagyszakállú zsidó rabbik jelölték ki önkényesen, hanem maga az Úr hozta Izráel tudtára azokat. Mikor tehát a zsidó nép országa határait védi, nem valamiféle emberi hagyományra, vagy homályos történelmi tényre hivatkozva teszi ezt. Izráel népe az Úrtól kapott örökségét védi. Az Úrtól kapott örökségnek pontos határai vannak, ez pedig így van a mi életünkben is. Védenünk kell mindazt, amit az Úrtól kaptuk ez pedig harccal jár. Vállalnunk kell a harcot, mert a mi örökségünket is támadják, ebben a harcban pedig nem ismerhetünk megalkuvást. A mai világ meg akar bennünket fosztani keresztyén értékrendünktől, ha ebben a harcban megalkuszuk végül nem marad semmink. Támadják a Biblia hitelességét. Tagadják az áldozatvállalás fontosságát, kétségbe vonják Krisztus feltámadását, Isten gondviselő szeretetét, míg végül nem marad semmi az Úr életet teremtő, éltető akaratából. Ebben a harcban akkor tudunk helytállni, ha minden körülmények között felszólalunk a bűn ellen, hirdetjük az evangélium igazságát és családjainkban közösségeinkben az Úr akaratához ragaszkodva élünk. Legyünk ebben a harcban kitartóak és megalkuvásmentesek.