“Igazuk van Celofhád leányainak. Adj nekik örökségül birtokot apjuk testvérei között: juttasd nekik apjuk örökségét!” (7)

Mit érezhettek Celofhád testvérei, amikor kiderült, hogy nők fognak velük együtt örökséget kapni? Ennek az isteni rendelkezésnek ugyanis óriási hatása lehetett a közösség életére egy olyan korban mikor a nőket semmiféle jog nem illette meg. Isten megmutatta, hogy nekik is helyük van a férfiak között. Celofhád férfi testvérei azonban nem valószínű, hogy kitörő lelkesedéssel fogadták volna ezt a hírt. Bizonyára kiszámolták már, hogy mennyi is lesz az ő örökségük és most Sajnálják azt a kis többletet, amitől az unokahúgaik miatt elesnek.

Mennyi keserűséget tud okozni a rokonok között még ma is az örökség körüli vita. Sokszor az az érzésem, hogy az emberek nem is azért búsulnak igazán mert elveszítették egy családtagjukat, hanem amiatt, hogy hány családtagjuk van még életben, hiszen minél többen vannak, annál kisebb az örökségből rájuk eső rész. Túl sokat emésztjük magunkat azon, hogy mi illet meg bennünket az evilági javak terén, és ez elveszi a figyelmünket arról, ami valóban fontos: Vajon meg- ragadtuk-e már, a miénk-e már a soha el nem múló örökség? Isten olyan örökséget szán nekünk, amely egyenlőképpen illet mindenkit, akik örököstársává lettünk Krisztusnak.

Elsősorban erre mutat rá ez a történet, hogy akiknek semmilyen joga nem volt az örökséghez azok most örököstársakká lettek. Akiknek nem volt reménysége afelől, hogy bármilyük is legyen, azok megkapták a minden reménység felettit. Hogy helyén tudd kezelni mindazoknak a dolgoknak az értékét, amelyeket e világon birtokolni vélsz, legelőször azt kell megértened, hogy az örökéletnél sohasem lehet értékesebb örökséged. Így pedig megláthatod, hogy az Őseid sokkal többet hagytak rád, mint ami pénzben mérhető. Te is hagyhatsz olyan örökséget gyermekeid, unokáid számára, amely sokkal értékesebb az evilági javaidnál, amit nem vehetnek el tőlük, amely viszálykodás helyett békességet hozhat a testvérek, rokonok közé.