“Íme, az én békességem szövetségével ajándékozom meg őt: Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mert haragra indult Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért.” (12-13)

Az Ószövetségben sokszor olvasunk olyan ítéletről, amely a mi felvilágosult gondolkozásunk számára túl kegyetlennek tűnik. A mai gondolkodás számára elfogadhatatlan, hogy egy egész közösség bűnhődjön egyének, vagy kisebb csoportok bűnei miatt. Az ószövetségi korban azonban pontosan azért kell kiirtani a bűnöst, bűnösöket gyökerestül, hogy elkerüljék ezáltal az egész nép vesztét. Gondoljuk végig: vajon a bűn tényleg csak az egyén sajátja, vajon tényleg azt csinálok az életemmel, amit csak akarok? A bűncselekmények elkövetőivel kapcsolatban el szoktuk fogadni, hogy azért kell börtönbe menniük, mert veszélyt

jelentenek a társadalomra. Azonban a börtönbüntetésre nézve is érdemes kiemelnünk két szélsőséges álláspontot. Vannak ugyanis olyan hangok is a világban melyek azt hangoztatják, hogy a börtönbüntetés nem megoldás, egyesek szerint a rendőrséget is fel lehetne számolni, mert oktatással, felzárkóztatási programokkal, a szociális ellátási rendszer bővítése által a bűnözés valamennyi formája felszámolható. Míg mások arra hívják fel a figyelmet, hogy túl sok pénzt költ az állam a börtönökre, melyek egyébként sem képviselnek elégséges elrettentő erőt a bűnözőkkel szemben, ezért szükség lenne a halálbüntetés ismételt bevezetésére. Mit mondhatunk mi ezekre a kérdésekre? Először is azt, hogy a bűn – nem csak a köztörvényes bűncselekmények – valóban megfertőzi az egész közösség létét. Gondoljunk csak egyszerű példákra. Az újságíró, mint egyén bűne, ha egyéni világnézetéhez igazítva írja le a történéseket. Még csak hazudnia sem kell, csak azokat a tényeket kiemelni melyek az ő elképzeléseit erősítik, míg más tényeket figyelmen kívül hagynia. Mindez pont elég arra, hogy az olvasói gyűlölködjenek, különböző hazugságokkal toldják meg az igazságot. Sokszor elég egy apró hazugság, egy rosszindulatú pletyka, hogy egy egész közösség haragját fordítsa egy tagja felé. Elég egy rossz szokás a szülő életében és a gyermeke megkeserítheti vele egy osztályközösség életét. A bűnt kegyetlenül ki kell tehát irtani a közösségből, mert másképpen megfertőzi annak egész létét.

Milyen jó azonban, hogy nekünk kegyelmes Istenünk van, aki nem nézte tétlenül, hogy az egész emberiség szenvedjen a bűn miatt, hanem az Egyszülött Fiát adta, hogy nekünk ne keljen meghalnunk sem bosszút állunk a bűn miatt. Nem lándzsával kell a bűnösre támadnod, hogy hős légy, hanem hirdetheted a bűn átkától való szabadulás lehetőségét, ha te már átélted annak örömét