“Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az ÚRnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt.” (1)

Az emberi agy nagyon érdekes dolgokra képes. Hogy milyennek is látjuk a bennünket körülvevő világot attól függ, milyen tapasztalataink voltak azelőtt, mire épül fel személyiségünk bonyolult építménye. Az igéből látjuk, hogy Bálám istenfélő embernek tartotta magát, kulturális hátteréből fakadóan azonban az életében helye volt a varázslásnak is. Az Úr angyalával való találkozás azonban egy egészen más Koordinátarendszerbe helyezi az életét. Nem történik hirtelen pálfordulás, hanem megfigyelhetjük ahogyan folyamatában változik meg a világ látása. Mondhatnánk úgy is, hogy a találkozás által kicsúszik a lába alól az eddig biztosnak ítélt talaj és most rá kell végre leljen a biztos pontra, ahol megállhat. Olyasmi ez, mint a sziklamászás, ahol a mászónak sokszor óvatosan tapogatózva kell kiderítenie, hogy miben is tud stabilan megkapaszkodni. Mikor pedig végre meg tudja vetni az ember a lábát a szikla csúcsán, akkor egészen más perspektívából fogja látni a világot. Bálám elkezdi végre betölteni a célját emberként, áldja az Isten népét, magasztalja, dicséri az Urat, így pedig látni fogja, hogy mennyire felesleges dolgokkal volt tele eddig az élete.

A varázslás, babonaság, mindenféle paranormális dologban való hiedelem csak összezavarják az ember elméjét. Számtalanszor találkozom azzal, hogy – nagyon sokszor még gyülekezetbe járó emberek is – a hitet összemossák a hiszékenységgel. Így olyan emberek, akik egyébként azt vallják magukról, hogy

hisznek Istenben, mégis bedőlnek mindenféle hókuszpókusznak, vagy éppen szellemektől, démonoktól rettegnek, esetleg spirituális gyógyítókhoz járnak. Miközben pedig ekkora a káosz az életükben, a fejükben felteszik a kérdést, hogy miért nem segít rajtuk az Isten, miért olyan kaotikus az egész életük, miért nem lelik a boldogságot.

Miután Bálám egészen az Úr akaratát kezdi cselekedni, miután áldja az Isten népét és nem átkozza, megnyílik a szeme és rájön, hogy eddig rosszul látta az őt körülvevő világot. Mert nem a káosz, az összevisszaság, a varázslás, és mindenféle emberi, természeti, vagy természetfeletti erők irányítják azt, hanem egyedül csak Isten. Kezdd el áldani az Isten népét! Légy aktív részese a gyülekezeti közösségnek! Légy áldássá az egyházad számára és lásd, hogy mennyivel egyszerűbb és egyszersmind csodálatosabb ez a világ, mint amilyennek eddig láttad. Így nem annak a kényszere fogja meghatározni a mindennapi életedet, hogy hogyan felelj meg más embereknek, vagy hogyan tégy szert evilági jutalomra a cselekedeteid által, hanem az, hogy hogyan mutathatod meg másoknak is Istenek azokat az áldásait melyek életünk minden napján körül vesznek bennünket.