“Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az ÚR előtt, mint ti.” (15)

Életünk három területén is fontos mondanivalót hordoz a most előttünk álló igeszakasz. Az Úr részletes utasításai a jövevényekre is éppen úgy vonatkoznak, mint bármelyik izraelire, nincs különbség sem pozitív, sem negatív irányú megkülönböztetés.

Gondoljunk legelőször is gyermekeinkre. Hányszor fordul elő a családokban, hogy egy kis jövevény, kisebb testvér érkezését a nagyobbik testvér sínyli meg. A kicsi érkezésekor minden figyelem rá irányul, ahogyan együtt cseperednek a testvérek mindig a nagyobbra hárul a felelősség és csak annyi a magyarázat számára, hogy a másiknak azért szabad, mert ő kisebb. Szülőként nagyon kell vigyáznunk, hogy gyermekünk ne érezze úgy, ő kevesebbet ér mint a másik.

Az előző példából pedig talán megértjük azt is, mi a baj életünk egyébb területein azzal, ha háttérbe szorítunk valakit, vagy egész csoportokat mások javára. Mi is voltunk már jövevények és tudjuk milyen nehéz megküzdeni egy új helyzettel, milyen nehéz beilleszkedni egy új környezetbe még akkor is, ha szeretettel fogadnak, hát még akkor, ha jövevény voltunk miatt negatív megkülönböztetésben részesülünk mások részéről. Hányszor és hányszor előzhetnénk meg fájdalmakat, lelki sérelmeket, komoly harcokat pusztán azzal, hogy szeretettel, előítéletek nélkül fogadunk másokat. Ne engedjük, hogy az ismeretlentől való félelem vezessen bennünket emberi kapcsolatainkban. Ebben az igében már megmutatkozik Istennek az a kegyelme, melyet az Úr Jézus Krisztusban tett nyilvánvalóvá. A jövevénynek éppúgy helye van az istentiszteleten, ahogyan helye van a közösség eredeti tagjainak. Krisztusért az Úr bennünket, kívülállókat úgy fogad mint gyermekeit. Jövevényekként, helyünk van az Ő tervében, pedig mindannyian messze állunk attól, hogy szentnek lehessen bennünket tekinteni. Nála azonban van bocsánat, van bocsánat a kívülállóságodra, van bocsánat a szentségtelenségedre és Krisztusba oltva része lehetsz te is a szentek közösségének.