“Ők azonban vakmerően fölmentek a hegyvidék magaslataira, bár az ÚR szövetségének a ládája és Mózes ki sem mozdultak a táborból.” (44)

Az Urat nem lehet dacból, kivagyiságtól követni. Mikor utólag akarjuk hirtelenkedve “csakazértis” jóvá tenni az elkövetett rosszat annak soha sincs jó vége. Láthatjuk ezt a gyerekek példáján akik a büntetés elkerülése érdekében a szülői intés ellenére futnak neki újból egy-egy feladatnak és buknak el. A kisgyerekek esetében az ilyen dacos cselekedetek közben szoktak eltörni a poharak, a játékok, hiszen a nagy sietségben már nem tudnak odafigyelni arra, amit csinálnak. Mi is szoktunk ilyen felelőtlenül kapkodni, hogy jóvá tegyünk valamit. Még elintézzük gyorsan az elfelejtett bevásárlást, de hazaérve kiderül hogy a felét elfelejtettük megvenni a szükséges dolgoknak. Kitöltjük a határidős papírt az utolsó pillanatban, de rosszul.

Nincsenek olyan jó cselekedetek, amelyekkel semmissé tudjuk tenni az elkövetett bűnt. Nincs olyan ember, aki önerőből el tudja érni az Ígéret Földjét. Ne azért tégy jót mert megijedtél az örök kárhozattól, mert a halál közelsége ráébresztett a bűneidre, mert nincs egyetlen ember sem aki önerőből üdvözülhet a jó cselekedetei által. Bűneiddel szembesülve csak egy dolgot tehetsz.Felismerheted az Úr kegyelmét, amit megmutatott az Úr Jézus Krisztustban és leborulhatsz előtte. Egyedül a mi Megváltónk volt képes engedelmeskedni mindhalálig ezzel megszerezve számunkra is a bocsánatot és az örök életet. Általa van bocsánat a te lázadásodra, kishitűségedre, bűneidre is, ezt meglátva pedig hálából cselekedheted sikerrel a jót a Szentlélek munkája által. Adja meg Ő számodra mindezt!