“Holnap forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé!” (25)

Végül nagyon sokszor a félelem, a kishitűség, az érzelmek győznek, hiába minden észérv, hiába az Isten bátorító üzenete, hiába a gondviselés, az Isten csodáinak megtapasztalása Izráel népe mindannak ellenére kishitű, hogy Isten csodát csodára halmozott az eddigi út során. Oly sokszor mondunk nemet az Úrnak mikor ki akar bennünket mozdítani a megszokásainkból. Könnyű megszokni a rosszat is, hiszen itt már a nép úgy gondol vissza Egyiptomra, mint egy jól megszokott helyre. Az állatok is megtudják szokni a rabságot annyira, hogy a szabadságból visszavágynak a ketrecbe. Számtalan példát sorolhatnánk a mindennapi életünkből. Rossz munka környezetben dolgozol, de meg szoktad már és egyébként is félsz a kudarctól egy új helyre való jelentkezéskor. Rossz társaságba reveredtél, de félsz a visszautasítástól, így inkább maradsz a régiben. Meg szoktad már, hogy vasárnap alszol egy hosszút és utána kifőzöd az ebédet, így inkább nem mész el az istentiszteletre.

Ha nem olvasnánk a párbeszédről, ami Mózes és az Úr között zajlik könnyen hihetnénk azt, hogy az Úr megfutamodott és a nép lázadásának hatására inkább lemond az ígéretének teljesítéséről. Ez egyrészt az isteni kegyelem megmutatkozása, hiszen nem sújtja halálra az elégedetlenkedő népet. Másrészt pedig a kegyelmes Isten tanító módszere.

Kaptunk Istentől mi is ígéretet, amit Ő meg is fog valósítani, ám az ígéret felé vezető úton mikor nekünk kell áldozatot hoznunk mi is sokszor megtorpanunk. Könyörgünk az Úrhoz, rimánkodunk, lázadunk, inkább lemondunk az ígéret beteljesedéséről csak ne kelljen vállalnunk érte az áldozatot. Inkább lemondok a költözésről, csak ne kelljen megtapasztalnom az elvállás fájdalmát. Inkább lemondok a jobb életszínvonalról, csak ne kelljen munkahelyet váltanom. Inkább lemondok egy kiegyensúlyozott kapcsolatról, csak ne kelljen őszintének lennem. Mindannyiunk életében előfordult már valami hasonló. Ezekben a helyzetekben pedig előfordul, hogy az Úr látszólag enged: Ha ez már sok neked, akkor fogd a

sátorfádat és fordulj vissza a Vörös-tenger felé. Ő azonban nem mond le az ígéretről és nem teszi annak elérését sem egyszerűbbé, hanem engedi, hogy előtte még megfusd a saját felesleges köreidet a pusztában, míg rá nem ébredsz, hogy mit mulasztottál el. Ne akarj a pusztában bolyongani, ne akarj beleragadni a jól megszokott rosszba, hanem engedd az Úrnak, hogy elvezessen téged is az ígéret beteljesedése felé és vállald az Ő útjának áldozatát.