A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk!” (31)
Életünk számtalan helyzetében hozunk érzelmi alapú döntéseket, hiszen úgy vagyunk összerakva, hogy az érzelmeink, illetve ösztöneink meghatározó erővel hassanak ránk. Ez sokszor lehet hasznos. A félelmünk például arra sarkall bennünket, hogy amit nem ismerünk, azzal legyünk óvatosak. Így, ha valaki még életében nem látott oroszlánt, valószínűleg nem az lesz az első dolga, hogy az oroszlán szájába dugja a fejét. Sokszor azonban bénító erejű lehet az ismeretlentől, az új dolgoktól, az idegentől való félelem. Félünk kipróbálni valami újat, megkóstolni ismeretlen ételeket, félünk új ismertségeket kötni, belekezdeni bármi újba. Ám az is lehet, hogy pozitív érzelmek irányítanak. Valaki elsőre szimpatikusnak tűnik, így vakon meg is bízunk benne. Az üzletben azt a terméket választjuk, amelyik megtetszik, nem pedig azt, amelyik meg is éri az árát.
Az ilyen helyzetekben pedig megpróbáljuk elnyomni az észérveket. Érveket gyártunk amelyeknek semmiféle valóság alapja nincs, hogy megindokoljuk saját magunknak is és másoknak is a rossz döntésünket. A kémek meglátták Kánaán földjét, túl nagy feladatnak ítélték a bevételét, ezért most hamis érveket gyártanak. " Erősebb az a nép náluk." “Az a föld megemészti a lakosait" – jelentsen ez bármit is az Ő olvasatukban. Egyébként pedig, ha mindez nem lenne elég rémisztő: óriások laknak ott. Az óriás legalább olyan jó érv, mint mikor mi azzal próbálunk győzködni másokat: „valahol azt olvastam", „valaki azt mondta".
Káleb próbál valójában az észérvekre hatni, ám a jól felépített és érzelmileg túlfűtött beszámolókkal szemben az Ő szava mit sem ér. Lehet a hasonló helyzetekben te is felteszed a kérdést: A szívemre, vagy az eszemre hallgassak-e? Lehet, hogy ezt a kérdést feltették ott és akkor Izráel fiai is: Káleb vagy a többi kém, ész, vagy szív? Azonban magával a kérdéssel van a baj. Az Úr nem várja hogy hideg számítással éld az életedet és csak az eszedre hallgass. Azt sem várja, amit manapság igen sokszor hallunk: hallgass a szívedre. Ő arra hív, hogy hallgass rá és engedd, hogy az Ő szava vezessen a döntéseidben. Izráel fiainak is csak ennyit kellett volna tennie, hiszen igeszakaszunk elején maga az Úr erősíti meg az ígéretet: Kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet majd Izráel fiainak adok. Hozzád is szól az Úr ígérete, ne félj és ne aggodalmaskodj csak hallgass rá!