„Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette.” (1-2)

Voltál már úgy, hogy valamit nagyon szerettél volna, és Isten másként hallgatta meg a kérésed, mint ahogy vártad? Kérted a gyógyulást, a szabadulást, a szerelmet, a sikert, az új munkát, egyszerűen a megoldást…. és Isten valami egészen mást, vagy másként adott, mint ahogy te elképzelted, gondoltad.

Jakab fiatalon, Jézus egyik legközelebbi tanítványaként nagyot kért öccsével, Jánossal együtt. Szerettek volna a főhelyekre kerülni, elsők lenni a Mester mennyei, dicsőséges országában. Jakab első lehetett, de másként, mint gondolta, ő lett az első vértanú az apostolok közül. S bár erről nem ír Lukács, de biztos vagyok benne, az ő szabadulásáért is sokan imádkoztak. Talán pont az a közösség, aki a fogságban lévő Péter szabadulásáért is könyörgött. Valamit elrontottak az imádságukban? Gyenge volt a hitük? Mert a láncok nem oldódtak le Jakab karjáról, és az ő fejébe került, hogy a zsidó vallási vezetők szimpátiáját próbálja megszerezni a népszerűségre törekvő Heródes. Jakab másként meghallgatott kérése sokak számára jelenthetett erőt azonban a későbbi szenvedésekben, keresztyénüldözésben. Testvére, János hosszú életet élt – száműzetésben, kitartását, hűségét fivére megrendítő példája is megerősíthette. Nem tudhatod, méltósággal viselt fájdalmad, veszteséged, látszólagos kudarcod kinek ad erőt és mintát környezetedben, épp ezért Krisztusra nézve, Tőle kérve erőt viseld és hordozd azokat!

Vannak és lesznek az életünkben másként meghallgatott kérések: meg nem gyógyult betegek, elmaradt szabadulások és csodák, a „kiszámítható” és „rideg” valóság józansága. Mindannyian ismerjük az ezek által okozott fájdalmat. De sose feledd, Ő munkálkodik, és látszólagos vesztes helyzeteink is az Ő nagyobb tervét munkálják!