„A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.” (29)

Az elmúlt évben kiugróan megnőtt élelmiszerárak hatására sokan átgondoltuk, és egyre jobban mérsékeljük a felesleges kiadásokat. De vajon mindenen spórolni kell? Az adományainkat is észszerűsítni kell?

Az újonnan alakult antiókhiai gyülekezet minden emberi logikát félretéve szervezett gyűjtést egy számukra is nehéz időszak kezdetén a júdeai hívő közösség számára. Jeruzsálemből próféták érkeztek, és egy közülük, név szerint Agabosz, az egész akkori lakott földet sújtó éhínséget jövendölt meg. Ez később be is következett, Lukács is beszámol róla, de más történetírók is. A friss gyülekezet természetes, emberi reakciója ez lehetett volna ebben a helyzetben: „És akkor most velünk mi lesz? Éhen fogunk pusztulni? Rólunk ki fog gondoskodni?” Az ehhez hasonló kétségek és kérdések ösztönösen törnek fel egy krízishelyzet árnyékában. Te milyen szívvel adakozol? Vagy csak a kifogásokat keresed, hogy miért nincs lehetőséged erre?

A Szentlélek csodája az, hogy a Vele töltekezett egyén és gyülekezet túllát a saját szükségletein és kérdésein, túllát az éhségen, vagy az élelmiszerválságon, a növekvő árakon és kiadásokon. A Szentlélekkel megtelt ember másként gondolkodik, felismeri az adakozás motivációit. Képes nem kényszerből, hanem jókedvűen, örömmel adni. Adok, mert én is abból élek, hogy kaptam: kegyelmet, bűnbocsánatot, örök életet. Ingyen. Adok, mert Aki örök életre szóló gazdagsággal ajándékozott meg, a mindennapjaimban is gondoskodni fog rólam. Adok, mert a Megváltóm egyben a gondviselőm is! Adok, mert az én fölöslegem pótolja mások hiányát, máskor az ő fölöslegük az enyémet – ahogy Pál apostol olyan szépen megfogalmazza (2Kor 8,14). Adok, mert felelős vagyok a családomért. És ha a vérszerinti családomat is a lehetőségeim szerint megsegítem, akkor ugyanúgy felelős vagyok a lelki családomért. És a gyülekezet a lelki családom!

Mikor adsz, gondolj erre: „Istennek pedig van hatalma, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre.” (2Kor 9,8.)