„Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők…” (2)

Péternek nemcsak önmagával, hanem jeruzsálemi testvéreivel is meg kellett küzdenie. Nyitottsága és elfogadása, amelyet Kornéliusz felé mutatott, heves reakciót váltott ki a zsidó származású hívőkből, hisz a cézáreai eset erősen sértette a zsidó hagyományokat. Péter nemcsak, hogy átlépte egy pogány küszöbét, hanem asztalközösséget is vállalt vele. A jeruzsálemi hívők ezt nem hagyták kritika nélkül. A lelki élményekkel és Szentlélekkel töltekezett Pétert rögtön számon kérték. Reakciójuk, viselkedésük tipikus: mielőtt a tényeket megismerték volna, már támadták, kritizálták is. A Szentírás lobbanékony természetűnek ábrázolja az apostolt, azonban mai Igénk teljesen új oldalát ismerteti meg velünk. Péter a keresztyén kommunikáció és konfliktuskezelés követésre méltó példáját tárja elénk viselkedésében és szavaiban. Először is a támadásra nem viszont támadással válaszol, pedig ismerjük be, ez a legegyszerűbb, ez nekünk is „zsigerből jön”: a „szemet szemért, fogat fogért” elvet elég „jól” használjuk. Sértegetésre sértegetéssel, indulatra indulattal válaszolunk. Azonban csakis a Lélek által vezetett ember tud a vitás helyzetekben is higgadt maradni.

Másrészről pedig Péter vállalja azt a sokszor óriási energiát és erőfeszítést igénylő megoldást, hogy a személyeskedést, emberi szempontokat háttérbe helyezi, a tényekről beszél, és megértésre törekszik. Elmeséli, hogyan szólt hozzá a Lélek látomásokon, Kornéliusz küldöttein, és magán Kornéliuszon keresztül, hogyan kapta küldetését. Így a hallgatóságának is van lehetősége arra, hogy átéljék, megértsék Péter élményeit, tapasztalatait és motivációit.

Nagyon nehéz a hétköznapi kommunikációban és konfliktushelyzetekben higgadt, nyitott és megértő maradni, elszakadni a belénk rögzült viselkedési mintáktól. De Krisztus követőjeként nem érhetjük be kevesebbel! Kérjük újra és újra a Lélek megújító erejét, hogy beszédünkben, konfliktuskezelésünkben is meglátszódjék, hogy Krisztushoz tartozunk! Hisz tudjuk: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9)