„Ekkor hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öld és egyél! Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem semmi szentségtelent vagy tisztátalant. De másodszor is szólt hozzá a hang: Ami Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! Ez pedig három ízben is így történt és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.” (13-16)

A keresztyénség története döntő fordulathoz érkezik. Isten Szentlelke kiemeli a maga kis gyülekezetéből Péter apostolt és kiemel a pogányság tengeréből egy római századost, Kornéliuszt. Isten Szentlelke össze is hozza őket.

Jézus korában Kis-Ázsiát megszállva tartotta a Római Birodalom. Katonái Cézáreában is jelen voltak. A helyőrség vezetője, egy római százados, Kornéliusz uralta, igazgatta a környéket. Ő valószínűleg rabszolga vagy közkatona volt valamikor és eljutott egészen a századosi rangig. Igazi katona volt, de nem nyugtatta meg a pogány római vallás vagy a császárkultusz. Maga is átvette a zsidóság vallási gyakorlatait, hiszen gyakran érintkezhetett komoly, mély hitű zsidó emberekkel. Lélekben mér izraelita lett, de nem metélkedett körül, így nem léphetett be Izráel belső rendjébe. Kornéliusz hiába képviselte az elnyomó hatalmat, kíméletesen bánt azzal a néppel, amelynek a vallását átvette. Segítette, támogatta őket, egész háznépével együtt. Különös csatornán üzen Isten Kornéliusznak. Látomása támad, angyalt lát, s hangzik a parancs: „Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak!” Kornéliusz rögtön engedelmeskedik.

Pétert is látomáson keresztül szólítja meg az Úr. Az apostol bátran nézett szembe a betegséggel és a halállal, de vajon mit kezd a faji és vallási előítéletekkel? Jézus annak idején Péternek adta a mennyek országának kulcsait. Most ismét rajta a sor, hogy a pogányok is beléphessenek Isten királyságába. Péter embere Kornéliusz lesz ebben a sorsdöntő eseményben. A látomás a zsidó vallás szerinti tisztátalan állatokat mutat, s a hang arról bizosítja Pétert,hogy nyugodtan eheti azokat. Az apostol megrémül ettől. Nem ennivalóról van itt elsősorban szó. Mindez csak jelzés, jelkép. Izrael ugyanis minden pogány embert tisztátalannak tartott. Háromszor ismétlődik meg ez a látomás, Isten újra és újra Péter elé hozza.

Jézus tág horizontúvá akarja tenni a mi életünket is. Nélküle mindig leszűkítjük azt: a mi családunk, a mi gyülekezetünk, a mi felekezetünk, a mi igazságunk, a mi emberünk, a mi főnökünk, a mi beosztottunk. A felülről jövő látásmód távlatot ad ,nem leszűkít. Krisztus azért imádkozik János evangéliumában, hogy mindnyájan egyek legyenek. Nélküle jelzősek az emberek: ez zsidó, ez görög, mondták régen, ma pedig: ez tót, ez cseh, ez sárga, ez fekete, ez szegény, ez gazdag, ez diplomás, ez férfi ez nő. Jézus csak egyet ismer, hogy ember.