„Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény ragyogott fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (3-4)

Damaszkusz 250 kilométernyire volt Jeruzsálemtől. Gyalogosan azon a nehéz terepen 8-10 napi út. Nem kis vállalkozás nagy hőségben, de akit hajt a gyűlölet és a becsvágy, az sok mindenre képes: „Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse Jeruzsálembe.” (1-2 vers).

Ezen az úton, útközben Damaszkuszhoz közel történik az az esemény, ami Saul egész további életét meghatározza. Isten előkészítette a terepet.Örök tervébe beépítette azt, hogy Saul alaposan megismerte az Ószövetséget. Látnia kellett azoknak az életét, akiket elhurcolt, a jeruzsálemi keresztyénekét. Kénytelen volt néhány méterről hallani a haldokló Istvánnak az imádságát, és rádöbbent arra, hogy érte is imádkozik ez az ember, pedig ő is a kivégzésére szavazott. Saul rajongott az atyai hagyományokért. Nem Istenért – az atyai hagyományokért. Amik a Szentírástól indultak el, de sok minden más is rájuk rakódott és némely pontokon eltértek Isten Igéjének kijelentésétől és ígéreteitől. Többek között a Messiás személyét illetően is.

Ki volt Saul? Kis-Ázsiában, Tarzuszban született. Apja jelentős polgár lehetett és gazdag is, mert megkapta a római polgárságot, ami akkor nemességgel ért fel, s így Saul is római polgár volt. Római polgár, de szíve gyökeréig zsidó. Ezért a Szentvárosba vágyott, hogy ott eredeti nyelven tanulmányozhassa a szent iratokat. Így kerül Jeruzsálembe. Gamálielnek, kora leghíresebb zsidó tudósának lett a tanítványa.

Saul az, akin keresztül megvalósult a prófécia: „A gyülekezetből majd kizárnak titeket, sőt jön idő, hogy aki megöl titeket, mind azt hiszi, hogy ezzel Istennek szolgál.” (Jn 16,2)

De Saul ott, a damaszkuszi úton leroskad a felvillanó fény alatt. Régi élete semmivé lesz és új életet kap. Akit ott kísérői felszednek a porból, az már nem Saul. Aki ott feláll, az igazán most él először, és valójában már Pál. S még egyszer megnyílik az ég, Saulért! Jézus szól hozzá, a feltámadott Úr, aki elhívja őt tanítványának. Ő lesz az új apostol, különleges szolgálatra rendelve. A pogányok szolgálatára – a zsidók nemzetségéből.

Ez a minden ízében aktív, irányító típusú ember, ez a dinamikus ifjú két tanácsot kapott, alighogy feltámadt új életre: Hagyd, hogy szóljanak a nevemben! Hagyd, hogy vezessenek! Bemegy Damaszkuszba, de nem úgy, ahogy tervezte. Nem büszkén, pecsétes papírral a kezében és gyűlölettel a szívében, hanem másokra utalva, mert nem látott. Botorkálva, mint egy vak. Elkezdődik számára az alázat iskolája.

Damaszkusz-úti megtérés csak egy volt, Saulé. De „Damaszkuszi út” annyi van, ahány ember! Ahány élet!