Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! (29)

,,Egyszemélyes szolgálat” vagy Fülöp-szolgálat. Ez a történet adja az alapját ezeknek a kifejezéseknek. Amikor egy ember egy másik embernek hirdeti az evangéliumot. Azután megint egy ember egy másiknak, s „szent” láncreakcióval megmozdul valami a szívekben. Áldott szolgálat ez is, amikor nem tömegeknek hirdettetik a jó hír, hanem konkrétan egy személynek.

Ki végzi ezt a szolgálatot? Fülöp, aki nem volt különösen ismert ember. Diakónus volt, özvegyeket, árvákat, gyámolított, megterítette az Úr asztalát. Az apostolok 7 diakónust választottak, hogy legyenek segítségükre. Fülöp ezek közül volt egy.

Egyszer az Úr angyala megszólítja őt, feladatot adva neki. Samáriából a Gázai útra kell mennie, ami Jeruzsálembe vezet. Ott valakit meg kell szólítania. Elindul egy belső-felső hangnak engedelmeskedve, megtesz sok kilométert, odaáll az útra, s tudja, hogy az a Lélek, Aki őt erre biztatta, majd megmondja, hogy mit kell tennie.

S kit kellett megszólítania? Egy vágyakozó szívű embert. Egy eunuchot, aki állapota miatt minden bizonnyal lelkileg sérült, szomorú lélek lehetett. Az ószövetségi törvények szerint megcsonkított ember csak a templom külső csarnokába léphetett, nem imádkozhatott ott, ahol a többiek. Mégis vállalta ezt a nagy utat, akkor is, ha éppen csak a szent hely legszélén állhat meg. Mivel ő volt a királynő főkincstárnoka, volt elég pénze, hogy vásároljon egy Ézsaiás-tekercset. Hallotta, hogy van egy Isten, Aki nem bálványisten, s ő vágyott erről az Istenről hallani. Mikor visszafelé jött Jeruzsálemből, hangosan olvasgatta az Igéket. Ekkor kérdezi őt Fülöp: „Érted is, amit olvasol?” (30.v)

Beszélgetésük nem sablonos bájcsevegés. Isten Szent Lelke mindig a lényeget kérdezi. Nem bántón, de határozottan. Ő ad egy finom hallást, ami segít a tapintatos fogalmazásban. S mivel a Szent Lélek áradásában történnek a dolgok, Fülöp Jézust hirdeti. Szól az evangélium!

A modern ember árván él. Van lakásunk, autónk, pénzünk, csak emberünk nincs. Olyan emberünk, aki odaül mellénk. Aki nem feleslegesen fűzi a szót, hanem teljes lényével felénk fordul, s mély figyelemmel kapcsolódik hozzánk. Fülöp ilyen volt. Odaült az etióp kincstárnok mellé. Mellé ült. Nem akart fölé kerekedni, tudásával nem kérkedett. „Csak” hirdette Jézust, s ez elég volt. A főember önként döntött Jézus követése mellett. El is hangzik szájából a gyönyörű hitvallás: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten Fia!” Az etióp kincstárnok végül megtalálta Azt, Aki minden hiányának betöltője. Fülöp diakónus, szürke, egyszerű ember, akinek lénye mélyén mégis megszólalt az angyalhang: Menj!

Vegyük észre mi is az egyszemélyes szolgálat lehetőségét! Hol végezhetjük? Inkább az a kérdés, hogy hol nem? Mindenhol lehet és mindenkor! Gondoljunk Urunkra, Aki utolsó perceiben, haláltusájában is adja figyelmét a latornak: „Még ma velem leszel a Paradicsomban!”

Indulj el, ha van hívásod, akár egyetlen lélekért!