Hol lakik Isten?

„A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik…” (48)

Szeretem gyermekkórházunk kápolnáját. Sok minden történt már ott: keresztelő, úrvacsora, istentisztelet, bibliai foglalkozás kis betegeinknek, ima a dolgozókkal kórházunkért vagy hozzátartozókkal nálunk gyógyuló gyermekért. Nagyon hálás vagyok a kápolnánkért, de azért még inkább, hogy Isten nincs a falai közé beszorítva és kórházunk bármely szeglete szent hellyé válhat, ahol Isten megszólal. Szólhat a sikertelen újraélesztésben résztvevő teamnek az elhunyt gyermek ágya körül a 23. zsoltáron keresztül vagy egy krónikusan beteg kisbaba inkubátoránál, amikor édesanyja sírva fakad az elhangzó áldáson: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsoltárok könyve 34:20) Mert, ahol Isten megszólal, ott megrendül az emberi lélek. Amikor megérint Isten Lelke, akkor hirtelen másképp látok rá helyzetemre és önmagamra. Mint egyik orvosunk is, aki a szentírási részt hallva megkérdezte tőlem: „Én vagyok az a samáriai?”

Mai igeszakaszunk azt az izgalmas kérdést feszegeti, amit a beteg gyerekek is gyakran feltesznek nekem: Hol lakik Isten? István emlékeztet, hogy Isten jelenlétének először a Bizonyság sátora volt a szimbóluma, amit népe magával vitt vándorlása során, így életük minden eseményénél velük volt. Isten maga kéri ennek elkészítését Mózestől: „Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam.” (Mózes 2. könyve 25:8) A templomépítés gondolata Dávidtól származik, amit Isten jóváhagy, de Dávid fia, Salamon idejére halasztja. Isten célja a templommal is ugyanaz, mint a sátorral: népe között lakni. Ennek a feltételét is megmondja Salamonnak: „Ezt mondom a templomról, amelyet most építesz: Ha az én rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden parancsolatomat, és azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet, amelyet apádnak, Dávidnak tettem: Izráel fiai közt lakom, és nem hagyom el népemet, Izráelt.” (Királyok első könyve 6: 11-13) Isten életközösséget vállal azokkal, akik szava szerint élnek. Jézus is erre utal, amikor azt mondja: „Isten országa közöttetek van!” (Lukács evangéliuma 17:21) És éppen ez az, ami hiányzik azokból, akik Istvánt hallgatják. Hiszen mindig is ellene álltak annak, amit Isten a próféták által az eljövendő Jézusról mondott és megölték Jézust, akiben Isten szava testesült meg: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott,…” (János evangéliuma 1:14) A templomot védik, miközben nem hallgatnak annak a szavára, Aki számára a templom épült.

Te hogyan fogadod azt, aki Jézusról szól neked? S veled lakhat-e az Isten? Ott van-e/lehet-e Szent Sátra mindennapjaid kisebb-nagyobb eseményeinél az otthonodban, a munkahelyeden vagy akár egy színházi előadáson, amire ellátogatsz?

Ma életem szent helyeit köszönöm meg Atyámnak, ahol Ő szólt hozzám. Bűnbánattal vallom meg Előtte, hogy bizony sokszor ellenszegültem Szentlelkének és nem engedtem szavának. Behívom Szent Sátrát csatáimba, amiket eddig egyedül vívtam magammal, másokkal vagy éppen Ővele és a Szent Színe előtt körülvevő békességben a zsoltáros szavai fakadnak ajkaimon: „Uram, szeretem a te házadban való lakozást!” (Zsoltárok könyve 26:8)