"Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak."(12-17)

Az apostolok szavakkal és tettekkel bizonyítják, hogy Isten Fia könyörülő Úr. A hirdetett ige lelki és fizikai gyógyulást eredményez. Vonzza a tömeget a tanítványokon keresztül megjelenő Isteni erő és jelenlét. Szinte már babonás hittel viseltetnek Péterék felé. Isten mégis irgalmasan gyógyít szolgái által. Az Úrban hívők száma pedig növekedett, férfiak és nők tömegével.

Szó és tett. A kettő összetartozik, nem különíthető el. Az apostolokat Isten kemény úton tanítja meg engedelmeskedni. Találkoznak Isten fiával, vele élnek, látják őt meghalni majd feltámadni. Tanúi a kiáradó Szentléleknek, mely képessé teszi őket arra, hogy ISTEN eszközeiként gyógyítsanak. Annyi minden változik bennük, általuk, körülöttük, három év alatt. Szinte egy emberöltőnyi történés, izgalom, összetöretés, öröm, gyász, amit fel kell dolgozniuk. Hátrahagyva szőlőföldet, munkát, hitvest, rokonokat mindent feladnak. Egyszerű halászemberekből pár év alatt magasztalt tanítókká és mind e közben üldözött keresztyénekké válnak. Mi védi meg őket a kiégéstől és a hitehagyástól?

Mindenekelőtt a példa: Látták az Isten Fiát pásztorolni, keresztet hordozni, meghalni a bűnös világért.

A testvéri közösség: nem voltak egyedül. Jézus kettesével küldte ki barátait, hogy védje tanítványait az elmagányosodástól és azoktól a kísértésektől, melyek egyedül felemésztették volna őket.

A szolgálat az elesettek felé: Rájuk bízott emberek terheinek a hordozása, mely által megélhették. „hogy aki mást felüdít maga is felüdül”(Péld 11,25),.

Az egységben megjelenő Lélek. Voltak vitáik, nem értettek mindenben egyet, volt, hogy elváltak útjaik. Mégis közös volt az alapkő és a küldetés.

És végül a közös kereszthordozás. A Szenvedésben megélt engedelmesség és alázat.

Had hangozzon most a kérdés felénk is:

Feladatokat látunk-e, embereket, akik felé szolgálni kell?

Vagy látjuk a küldőt, akinek a példája képessé tesz alázatosan, kitartóan, örömmel engedelmeskedni?