Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét. A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. (31-32)

Van egy hely Franciaországban, pici szerzetes falu. Csendes, eldugott, imaközpont. Nyaranta több ezer látogató is megfordul ott és tanul elcsendesedni, Istenre figyelni, lemondani, közösségben lenni, imádkozni. Ezek a szerzetesek úgy döntöttek, hogy megosztják magukat, közösségüket, ételüket, istentiszteletüket, idejüket mindenkivel, aki vágyik Isten közelébe. Szigorú rend van, napi háromszori ima, bibliatanulmányozás, kiscsoportos beszélgetések, választható előadások életről és hitről. Lehetőség a személyes beszélgetésre, útmutatásra a szerzetesekkel. Mehet az ateista, más vallású, kiábrándult a kereső, hosszú ideje hívő, megfáradt mindenki. Egy szabály van, vállalni kell a közösséget, az imában, az étkezéseken, a munkában, a beszélgetésben. Még annak is, aki csendben kívánja eltölteni az egy hetet étkezéskor és az imában jelen kell lennie a közösségben. Meg kell osztania az idejét, az energiáját, a társaival.

Ott hallottam 3000 embert, gyermeket, kamaszt, idősebbet a világ minden tájáról, templomban, a csendben, imában eggyé lenni. Közösségben voltunk Isten előtt. Megrendült a szívünk, visszavágyok oda.

Példa nekem ahogyan ez a szerzetesrend megosztja a vagyonát. Nem is elsősorban a pénzüket, hiszen szegénységet fogadtak. Hanem az idejüket, energiájukat, munkájukat, a vendégszeretetüket. A félrevonulás helyett, a szüntelen nyüzsgést, kérdéseket, kétkedőket, keresőket, választva. Az ima a gerince ennek a vállalásnak. Az ima a tartóoszlop. Az ima a csend és az ének adja a nap beosztását. Onnan indulnak reggel és onnan térnek nyugovóra. Azért lehet igazi közösségvállalás ennyi idegennel, mert az imában közösen járulnak Isten elé. A közös imából indult ki Taizé. Minden más megosztás előtt saját magam odaadása ISTENNEK. Majd tanulása az imádság megosztásának.

A közösségben mondott közös imának. Mely egységbe rendez és felmutatja, hogy mindenünk közös, az Atyánktól a kenyerünkig, a megbocsátáson át szabadításig.