„tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen.” (10)

Egy idős rabbi egyik unokája, amikor a rabbi már a halálán volt, megkérdezte nagyapjától. Nagyapám! Az egyik környékbeli srác azt kérdezte tőlem: hogyha tényleg létezik a Mindenható, és ő tényleg Mindenható, akkor tud –e akkora követ teremteni, amit azután ő sem képes felemelni? Nagyapám, mit feleljek én ennek a fiúnak?

Ekkor a nagypapa azt válaszolta: Mondd meg neki, hogy tud. És az a kő itt van – mutatott a fiúcska szívére.

Az ember jelt akar látni, csodát akar látni. Amikor meginog a hitünk, kicsinyhitűvé válunk, akkor időről-időre ott van a vágy az emberben: kell a bizonyíték, hogy Isten létezik, tényleg cselekszik. Mert a kérdéseink csak szaporodnak: „Uram, te vagy az? Te érintetted meg a szívemet, vagy csak egy hangzatos prédikáció? Te szól­tál hozzám az igét olvasva, vagy csak én vetítettem ki a vágyaimat rád? Te nyi­tot­tad meg előttem szavadat, vagy magamtól ju­tottam el egy következtésére? Te jöttél közel hozzám életem nehéz időszakában, vagy csupán a véletlenek ját­szot­tak velem? Mert mintha tényleg len­ne ott valaki, mintha szólna hozzám valaki, mint­ha kö­ze­led­ne felém valaki, de biztos ez? Ho­gyan tudom eldön­te­ni? Adj jelet…”

Vannak, akik azt mondják, hogy ma is az kellene, hogy Isten vakokat látóvá, bénákat járóvá tegyen, hogy a kenyér megszaporodjon, s akkor többen hinnének benne. Tényleg többen hinnének benne?

Összegyűltek a vének, a vallási vezetők, ott van szemük előtt nemcsak Péter és János, hanem a 40 éve sánta férfi is, immáron egészségesen, és…. És nem támad bennük hit. A hitetlenség köve nem mozdul a szívükről.

Akkor is, mint manapság, ha hallunk valami csodáról, gyanúsan vizsgálgatjuk az esetet: hátha valami kóklerség van benne, hátha valahogy át akarnak verni bennünket, hogy azután kinevessék hiszékenységünket, vagy hasznot húzzanak belőlünk, mert a csodák azok gyanúsak.

Ne értsetek félre, én tudok csodálatos gyógyulásokról, magam is láttam, hallottam, amikor reménytelennek tartott emberek felépültek betegségükből, vagy teljesen új életet tudtak kezdeni Istenbe vetett hitük által. Amikor olyanok, akiknek csak napokat, maximum pár hónapot ígértek az orvosok, még évekig éltek. Vannak isteni csodák. Csak mi a csodát, az Istentől kapott megerősítéseket, jeleket egy idő után szeretnénk megérteni, elkezdjük megmagyarázni, átírni a történteket, s mint a bűvész leleplezett trükkje után, megint csak újabb látványosságra, megerősítésre várunk, és vágyunk.

Péter ugyan rámutat a sánta ember csodálatos gyógyulására, de mégis Isten legnagyobb jeléről beszél: Krisztusról és az Ő feltámadásáról.

Mert vajon adhatna –e Isten annál nagyobb bizonyságot létezéséről, szeretetéről, kegyelméről, minthogy kilépve a Mindenhatóságból, a végtelenségből, törékeny, megfogható, megérinthető emberré lesz? Maga megy keresztre helyettünk, maga vállalja a büntetést helyettünk. Adhat -e Isten annál nagyobb jelet, minthogy meghal, hogy mi éljünk, hogy feltámad, hogy megmutassa: mi az, ami ránk vár, hogy van üdvösség, van örök élet. Ennél nagyobb bizonyságot nem lehet adni! Akit ez sem győz meg, azt sajnos semmi nem győzheti meg.

Krisztus keresztje a legnagyobb bizonyíték.