Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? (12)

Chuck Norris kétszer volt Budán kutyavásáron.

Chuck Norris szóra bírta a Csendes-óceánt.

Chuck Norris visszahívta a rejtett számot.

Chuck Norris tud hegedülni egy zongorán.

Mikor Neil Armstrong a holdra lépet Chuck Norris már várta őt...tartotta a létrát.

A hős. A hős, akinek egy csettintésre minden megy. A hős, akinek nem kell energiát, sok időt, gyakorlást belefektetni valamibe, mert anélkül is megy neki. Minden… egyszerre…

Megcsapott-e már bennünket a nagyság, a hősiesség szele, kísértése, vágya? Aki hős akar lenni, az az ember ezzel a belső képpel él, hogy ő valami különleges dolgot, valami hatalmas jót fog tenni másokért, valami jó ügyért. Ha pedig nem valósul meg, akkor nagyon tragikusnak, drámainak látja a helyzetét, de akkor is ő van a középpontban, mert ha ez a hősies, vágyott, szentimentális kép elhatalmasodik az emberen, akkor egyre inkább önmagában gyönyörködik. Önmaga nagyszerűségének, nagylelkűségének, áldozatos voltának a foglya lesz.

Van, amikor a jóság, az áldozatosság, a nagyság az Istenért való szolgálatában jelenik meg: Uram, én mindezt érted, a te ügyedért, miattad teszem, Te pedig – legyél oly jó – áldd meg cselekvésemet, munkámat, hogy hős, vagyis sikeres, elismert, kudarcoktól mentes „szolgád” lehessek. Persze hangsúlyozom, én csakis érted, vagyis a te ügyedért buzgólkodom.

Még diák koromban a sárospataki teológián egy csendeshétvégén Cseri Kálmán volt a meghívott vendég. Ő tartotta az áhítatokat, de előadást hallhattunk arról is, hogy hogyan készül az igehirdetéseire. A legutolsó előadása végén pedig feltehettük neki a kérdéseinket. Az egyik kérdés pedig így hangzott: mi volt a legnehezebb, legmegterhelőbb a szolgálatai során? Ő pedig nem ütötte el valami általános válasszal a kényelmetlen kérdést, hanem elgondolkodott és nagyon őszintén válaszolt. Azt mondta, hogy az alázatosság megőrzése volt a legnehezebb. Mikor jöttek az igehirdetései nyomán a sikerek, megtérések, látványosan növekedett a gyülekezet, ahol szolgált, megjelentették prédikációs köteteit, akkor az volt a legnehezebb, hogy ne önmagát dicsérje, ne tetszelegjen a „hős” szerepében, ne önmagának tulajdonítsa mindezeket a sikereket, hanem tudjon végig Istenre tekinteni és Istenre mutatni.

Az igazi hős sohasem akar hős lenni. Sohasem a maga nagyságával, saját nemes lelkűségével, erős hitével van elfoglalva, azzal, hogy már megint ő cselekedett, már megint ő bocsátott meg, már megint ő végzett el valamit. Egyszerűen csak teszi, ami rá bízatott, megy, szólja, adja, amit a lelke diktál. Engedelmes és egyszerű.

Hogyan állsz meg a „hősiesség” kísértésével szemben?

„Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el…?”

Aki észreveszi, hogy valójában a saját ereje, jósága, nagylelkűsége, ereje, képessége mennyire kevés, az egyszer csak észreveszi a színfalak mögött cselekvő Istent. S annak megélése, hogy nem csak én tudok Istenről, hanem Isten is tud rólam, s személyesen támogat, a lehető legfantasztikusabb élménye lehet az embernek.