"Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" (6)

– Mondd, ha öt TV-d lenne, nekem adnád az egyiket, barátom? – De mennyire, barátom! – Mondd, ha öt okostelefonod lenne, nekem adnád-e az egyiket, barátom? – De mennyire, barátom! – Ha lenne öt jó autód, nekem adnád-e az egyiket, barátom? – De mennyire, barátom! –Ha öt házad lenne, nekem adnád-e az egyiket, barátom? – De mennyire, barátom! – Ha öt inged lenne, nekem adnád-e az egyiket, barátom? – A másik megrázta a fejét. – De hát miért nem, barátom? – Hát azért, mert öt ingem, az bizony van. ...”

Elméletben, mi mind nagylelkűek vagyunk. Sajnálkozunk, hogy nincs több pénzünk, mert ha lenne, akkor ennek vagy annak az alapítványnak, beteg gyermeknek, rászorulónak biztosan adnánk. Sopánkodunk a szomszédon, ismerősön, akihez a gyermekei alig járnak látogatóba, bezzeg, ha a mi hozzátartozónk lenne, akkor mi adnánk neki időnkből, szeretetünkből, jelenlétünkből. Ha én lennék ebben, vagy abban a pozícióban, helyzetben, beosztásban, akkor én sokkal jobban, szorgalmasabban, ügyesebben, igazságosabban csinálnám, de sajnos nincs lehetőségem.

A nincseinket nagyon szívesen „osztogatjuk”. Ha Péter és János megállt volna annál, hogy nincs aranya és ezüstje, akkor nem olvashatnánk ezt a történetet a Szentírásban.

De a két tanítvány nem ragadt le a sajnálkozásnál, annál, ami nincs, hanem tovább ment, s meglátta azt, ami van: „van Istenem, van Krisztusom, van hitem. Mit kezdek ezzel a mérhetetlen gazdagsággal?” – „a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” És a sánta férfi lábra állt, csoda történt.

Van Istened? Van Krisztusod? Van hited? Mit kezdesz ezzel az ajándékkal? Gyógyíts a szavaiddal! Nyújtsd ki a kezeidet egy másik ember felé! Bocsáss meg! Adj tiszta lapot annak, akinek talán sok van a rovásán! Imádkozz azért, akin már csak az ima segít! Adj esélyt magadnak, hogy gazdag légy! Adj esélyt másoknak, hogy gazdaggá tedd őket Isten által!

Legyen a mai napod kihívása, hogy ne azt sorold, ami nincs, hanem gazdálkodj okosan azzal, amid van!