Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!" Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. (40-41)

Egy városi legenda szerint Paganini, a világhírű hegedűművész egyszer épp közönség előtt játszott, amikor zseniális játéka közben elpattant egy húr a hangszerén. Folytatta a játékot, de egy újabb húr szakadt el. Ekkor két húron folytatta a muzsikát. Aztán a harmadik is elpattant. A mesterhegedűs azonban egyetlen húron is játszott tovább rendületlenül, és olyan hihetetlen virtuozitással fejezte be a mű előadását, hogy a közönség őrjöngő tapsban tört ki…

Nem értek hozzá. Fogalmam sincs, hogy lehetséges –e úgy rögtönözni, hogy egyetlen húron bravúros játékot produkáljon az ember, méghozzá a megfelelő hangnemben. Mindenesetre az biztos, hogy hiába nyomnának a kezembe – akár egy tökéletes állapotú – Stradivarit, én maximum fogcsikorgást kiváltó dallamot tudnék kicsiholni, nem őrjöngő tapsvihart. Merthogy azzal mind tisztában vagyunk, hogy persze fontos a hangszer minősége – különösen a vájt fülűeknek – de mégiscsak az a legfontosabb, hogy ki játszik azon a hangszeren.

A történetben Isten Lelke Pétert használta fel bizonyságtételre, akinek a szavára egyetlen napon mintegy 3000 lélek vált Krisztuskövetővé. És most senki ne gondolja azt, hogy ez azért történhetett így, mert Péter valami rendkívüli képességű, nagyszerű ember, a kor kiváló alakja volt, és azért volt akkorra hatása. Nekem azonban semmi különleges képességem nincs, tehát esélyem sincs, hogy bármilyen rendkívüli eredményt felmutassak. Jusson eszünkbe, amit a későbbiekben olvashatunk az apostolokról: “Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak.” (ApCsel 4,13) A tanítványok, akik semmiben sem különböztek a kor halászaitól, egyszerűen éltek azzal a csodálatos lehetőséggel, hogy Isten eszközévé váljanak, s így csodálatos dolgokat élhettek át, csodálatos eredménye lett szavuknak.

A muzsika attól függ, ki veszi kezébe a hangszert. Az ember attól függ, hogy kinek az eszközévé válik. Ne csak a saját dolgaink, problémáink, lelki egészségünk rendezésén munkálkodjunk, hanem álljunk Isten elé egy másfajta szándékkal, célkitűzéssel is: Istenem, mit akarsz általam cselekedni? Hogyan lehetnék Istenem a te meghosszabbított kezed, szád, eszközöd? Mit tett tegnap és mit tesz ma rajtad keresztül az Úr?