De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.” (30-31)

Sokan úgy látják, hogy az élet a bölcsőtől a koporsóig tart, s az élet végére pontot tesznek. Kész, ennyi volt. Aki élt és meghalt, az nincs többé. Nem marad belőle semmi. Marad a halálfélelem, az elmúlástól való rettegés, élet igazságtalanságának a hajtogatása, a másiktól való végső búcsúzás fájdalma, vagy az „élj a mának” életérzés. Ebbe belekeseredhet az ember. Megtelhet a szíve félelemmel, összetörhet, rémülten, vagy mohón elkezdheti habzsolni az életet, két végén égetve azt a gyertyát, mert hirtelen minden más az értelmét veszti.

Más inkább kérdőjelet tenne az élet végére, mert azt mondja: Ki tudja, van –e élet a halál után? Onnan még nem jött vissza senki. Ki tudja, mi vár ránk? Ki tudja, hogy több –e tényleg az élet a most láthatóknál?

Egyszer láttam egy szép, de egyúttal hátborzongató képet, amely elgondolkodtatja a szemlélődőt. Sejtelmes félhomályban a ködben úszó Szabadság-hidat ábrázolta. A híd hozzánk közelebb fekvő része még pontosan felismerhető volt, a zöld oszlopok, melyek tartották a hidat a tetejükön levő díszekkel együtt szépen kivehetőek voltak, de a híd közepét már csak sejteni lehetett, a híd túlsó vége pedig teljesen beleveszett a ködbe. Készítője azt a címet adta a képnek: „Van-e túloldal?” Sokaknak ugyanez a kérdése a halállal kapcsolatban is: van-e túloldal? Látszani nem látszik. – De van-e? A kép és az ige is megkérdez minket: Meddig látunk? A mi hitünk hídja vajon átvezet-e a túloldalra? Ráállunk –e Isten ígéretére, hogy van folytatás?

Dávid – Péter által idézett bizonyságtétele – hitre hív bennünket is, hogy ismerjük fel: ahol mi csak pusztulást és halált látunk, ott Isten tovább lát, lehetőséget lát. Új életet, új kezdetet, viszont találkozásokat, megszabadulásokat. Isten tegnap, ma, és a jövőben is ugyanaz marad. Azt gondolod, hogy aki megalkotta ezt a világot, ezt a hatalmas univerzumot, annak ne lenne ereje ahhoz, hogy újra életre keltsen, egy új életre keltsen fel bennünket? Krisztus feltámadása a bizonyíték rá, hogy Isten kezében a halál az egyáltalán nem valami legyőzhetetlen akadály. Krisztus feltámadás a bizonyíték, hogy Isten nagyobb. Isten mindig nagyobb, türelmesebb, erősebb, mint ahogy mi látjuk, mint ahogy mi el tudjuk képzelni.