„… más nemzedék támadt…” (10)

A mai poszt-posztmodern társadalomban egyre hatalmasabb generációs szakadék tátong a nemzedékek között. Minden nemzedékváltás hatalmas kihívás az idősebb generáció számára. De fordítva is igaz ez. A fiatalabbaknak sokszor még nehezebb a dolguk. Azt írja az ige, hogy „A nép az Urat szolgálta Józsué egész életében, meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, de látták az Úrnak minden nagy tettét, amit Izraelért végbevitt.” De „… más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteit, amelyeket Izraelért végbevitt.” A Szentírás egy tragikus generációváltásról számol be, melyben az új nemzedék szívében nem ébredt bizalom és hit. Ha tudjuk azt, hogy a „A hit hallásból van”, akkor talán már az okot is értjük. Az új generáció istentelensége a korábbi nemzedék mulasztásos bűnei miatt történhetett. Sok mai keresztyén szemérmes hitéletet él, melyben a szív belső szobájában megélik az Úrral való közösséget, de megelégszenek csak annyival, hogy egymás között, a kortársakkal beszélik meg az Úrral átélt személyes bizonyságaikat. Megelégszenek annyival, hogy nekem élő kapcsolatom van az Úrral, rám hallgass és minden jó lesz. Mennyivel másabb lett volna ez a generációváltás, ha a hitben járó vének (presbiterek) nem csak a parancsokon nyugvó vezetést érezték volna kötelességüknek, hanem a fiatal generáció hitébresztését is! Micsoda áldás van az olyan véneken, akik tudják, mi végre kapták meg a hit ajándékát! Micsoda nagy dolog, amikor egy idősebb, hitben járó ember életcéljává válik az új generáció közötti lélekmentés! Az Úrhoz segíteni csak az tudja a másikat, aki maga már ismeri az utat. Könnyű hívő gőggel megítélni az új nemzedéket, hogy ezek a fiatalok ilyenek meg olyanok, meg istentelenek, meg nem járnak gyülekezetbe, meg kikonfirmálnak, stb. De sokszor hallottam: „Mi kihalunk és velünk együtt megszűnik a gyülekezet.” Szomorú pillanatképet tár elénk ez a mondat a hitét, bizonyságait magának megtartó nemzedék missziós csődjéről. Sok összetevős az, hogy egy új generáció milyenné lesz, de az evangélium csodája éppen abban van, hogy kortól, nemtől, korszaktól, ideológiáktól függetlenül élő és ható. Generációk szívéig hatol, ha meghirdetik nekik: a Megváltó Krisztus téged is szeret! Az ébredés ügye mindig a hitben tapasztalt, Istent ismerő generáció feladata. Nekik kell kinevelni az új nemzedéket, akik tudják mi az elhívás, akik a harcaikat térden állva küzdik meg, akik hitben járnak, akik beleállnak az ébresztés szolgálatába, akik Krisztust viszik és Őt adják tovább. Akik a hittan órákat nem elfilmezgetik meg elnevetgélik, akik nem bújnak el a bizonyságtétel órájában, akik nem saját nehézségeiket tolják rá a másikra, hanem bele tudnak még hajolni az új nemzedék szükségleteibe, hogy Péterhez meg Jánoshoz hasonlóan kimondják: „Aranyam és ezüstöm nincsen, de amim van, azt (át)adom neked, a Jézus Krisztus nevében…” Teszed-e ezt? Testvér, tőled is függ, hogy milyen lesz az új nemzedék. Mielőtt megítélnéd, gondold át a mulasztásaidat!