„… kitöltöm Lelkemet…” (1)

Az „Ószövetség kis pneumatológiája” van előttünk. Ahogyan eddig láttuk, az Úr várja az övéinek a bűnbánatát, a felkészülést az Úr elé állásra, a megtérést. És sokan vérizzadmányos erőlködéssel igyekeznek is előrébb jutni a hit dolgaiban. Erőből akarják elsajátítani a „Megtérés ABC-jét”. Sokan keresik az újjászületés drága csodáját, aztán idővel minden ember rájön, hogy „az én erőm kicsiny, a bűn erős nagyon”.

Magamtól nem megy. Joel kis pneumatológiája megérteti mindenkivel, hogy a megtérésünk elejétől a végéig Isten Szentlelkének a műve. Mert Ő utánunk jön, megkeres, ránk talál, megállít az Istentől való menekülésünk útján, megfordít, a helyes irányba állít, elindít „haza” az Atya házába és lépésről-lépésre hazasegít. Isten ugyanis nem gyönyörködik a bűnös ember bűn miatti pusztulásában, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen útjáról és éljen. Ezért minden szükségeset megad ahhoz, hogy az ember szív szerint, őszintén dönthessen a Megváltó mellett. Azért akarja adni az Ő Szentlelkét, hogy a Lélek vezetése alatt éljen az Ő népe és soha többé ne kelljen ilyen drasztikus eszközökhöz nyúlnia, mint amit Joel könyvében olvasunk. Kiárasztja Lelkét, hogy a nagy és félelmetes napon mi fel tudjunk egyenesedni és felemelt fővel nézzük, ahogy közeledik a mi Megváltásunk, Krisztus. Mivel Isten senkit nem zár ki a mennyből, minden embernek felkínálja a Lélek ajándékát. Ő az „Atya ígérete”, akire vártak egykor az apostolok, s aki ma is betölt mindeneket. A Szentlélekkel együtt adja Isten a karizmákat (prófétaság, álmok, stb.) a Krisztus testének, az Anyaszentegyháznak az építésére. Adja az Ő Szentlelkét, hogy megnyíljon a választottak seregének, az üdvözülőknek a szeme az Úr nagy és félelmetes napját megelőző jelek meglátására, hogy felkészüljön Isten megtartásra való, pneumatikus népe a dicsőséges Krisztus fogadására. Az Atya adja az Ő Lelkét, hogy általa oda menekítsen bennünket az egyetlen Szabadítóhoz, „mert nem adatott az embernek az ég alatt más név, aki által üdvözülhetne, csakis a Jézus Krisztus neve!” Amikor valakire valóságosan kiárad a Szentlélek, az elkezdi segítségül hívni az Úr nevét, azaz Jézust. Mert „Senki sem vallhatja: Jézus Krisztus Úr, csakis a Szentlélek által.” Joelen keresztül kijelenti Isten: „… a Sion hegyén [Golgotán], Jeruzsálemben lesz a menedék.” Amikor Isten kitölti az Ő Lelkét egy-egy igehirdetésben, egy-egy bizonyságtételben, egy-egy imádságban, azzal a hallgató fölött megnyitja a mennyet, s aki a szívéig engedte a Lélektől jövő igét, annak döntési lehetőséget kínál fel. Elfogadni, befogadni a Golgotán értünk vérével eleget tévő „Menedéket”, csakis a Szentlélek kegyelmi munkájának hatására lehet. De dönteni neked kell.

Amikor az Igére pattannak a zárak, kattan a bilincs, neked kell kiemelni a kezeidet a kalodából. Neked kell dönteni, hogy a Krisztusban lévő életet és szabadságot választod-e. Olvasva Joelt, hallva Isten szavait, gyere ki az ördög fogságából, mert Krisztusban előtted is kinyílt a mennyei ajtó és szabad az út az Atyához!