A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Térjetek meg hozzám!” (12)
A mai igeszakaszban Isten elénk tárja a „Megtérés ABC-jét”. „De még ma is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám!” Hogyan?
- „Teljes szívvel”- nyíltan, semmit sem titkolva az Úr elől. Egész lényeddel, minden erőddel és minden képességeddel, hogy nyilvánvalóvá tedd Istennek: Komolyan neki akarod adni magadat.
- „Böjtölve” – mert az Úrhoz való tartozás lemondással jár. Befogom a számat, hogy Isten szólhasson. Megfosztom a „has királyt” az életem feletti uralomtól. Nem járok a kedvteléseim után, hanem minden erőmmel keresem az Urat.
- „Sírva” – mert csak a sírók jutnak tovább, csak ők vigasztaltatnak meg! Szabad zokogni egy elrontott élet felett Isten előtt térdelve.
- „Gyászolva” – azaz eltemetve és elengedve az Isten szemében utálatos gondolatokat, szavakat, tetteket és mulasztásokat. Aki nem gyászolja el a régi életét, az óemberét, az nem tud újat kezdeni. Így a megtérés csak köpönyegváltássá alacsonyodik, színjátékká, ahol nem történt szabadulás, s minden folytatódik, csak most már a keresztyénség kegyes palástja alatt.
- „Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat!” – Ne az emberek előtt, a különféle kegyességi irányok kritériumainak eleget téve akarjatok új életet, hanem első renden belülről kifelé dolgozzatok! Aki engedi, hogy az Úr Lelke megpuhítsa a bűnbe belekérgesedett szívét, az ezzel egyidejűleg fog változni kifelé is, ami hiteles bizonyság lesz. Isten erre a belső megadásra vágyik.
- Istenre tekintve, mert Ő irgalmas és kegyelmes, türelme hosszú, szeretete nagy és egyedül Ő menthet meg az Ő haragjának nagy napjától, attól a veszedelemtől, ami a világra vár. „Aki pedig keresi az Istent, annak hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik keresik Őt!”
- „Hozzatok áldozatot!” Isten szemében csak egyetlen áldozat kedves: Az Ő szent Fiának, Jézus Krisztusnak a golgotai áldozata. Ezért akinek a szívében már lakozást vett az Úr Jézus, az tudja őszintén mondani Kálvinnal: „Szívemet égőáldozatul neked szentelem, Uram!”
- „Fújjátok meg a sófárt!” A sófár hangja választotta el a szent időt a profántól. Magyarul, amikor megtér valaki, megkezdődik a Coram Deo szent ideje, a nagy imádó istentiszteleté, mely itt elkezdődött, s majd folytatódik odaát. Magyarul legyen vége az istentelenségnek az életedben és kezdd el az Úrral való járásodat!
- „Hívjátok istentiszteletre a népet!” Mert ha te szív szerint megtértél, odaadtad magadat az Isten kezébe, megmenekültél az örök kárhozattól, akkor nem tudod ölbe tett kézzel nézni szeretteid pusztulását. Azt akarod, hogy ők is részesei legyenek az Isten irgalmának és kegyelmének. Magyarul elkezded Isten országának misszióját.
- „Imádkozzatok!” Kezdj el beszélni Istenhez, avasd a titkaidba, hívd Őt segítségül és Ő megsegít, te pedig dicsőíted Őt!
Látod milyen komoly dolog a megtérés? Azért, mert örök élet és örök halál kérdése, hogyan döntesz, hogy engedsz-e a hívó szónak! Ne vedd fél vállról! „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”