„ Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. A fegyvereken is keresztültörnek, nem lehet föltartóztatni őket. ” Joel 2,8c.

Joel prófétán keresztül Isten nem azzal van elfoglalva, hogy ki milyen bűnöket követett el. Ha figyelmesen tanulmányozzuk Joel könyvét, rájövünk, hogy már ismerte a kis- és nagypróféták könyveit is, ill. az azokban foglaltakat. Mintha azt mondaná az Úr, hogy nem akarok tovább ezzel foglalkozni. Ti is tudjátok, én is tudom. Most már sokkal inkább arról akarok veletek beszélni, hogy mit fogok cselekedni, mi vár a megtérés nélkül maradókra.

A sáskajárás az Úr félelmetes napjának az előképe. Az akkoriak saját szemükkel láthatták a sötét sáskafelhőt, ahogy végighömpölygött az égen és elhomályosította a Nap, a Hold és a csillagok fényét. Ahogy a sáskák ellepték a földet, eltakarták a színeket, mintha szürkévé vált volna a világ. A csapás érkezése előtt virult minden, mint egykor az Édenben, de amint megérkeztek, minden kietlen és puszta lett, mint a teremtés hajnalán. Azt tapasztalták, hogy semminek nem volt menekvése előlük. Futótűzként rohantak végig a vidéken és mindent elértek, mindenhova bemásztak, mindent megemésztettek. Isten hadserege volt ez, ami ellen nem tudott megvédeni sem a legmodernebb katonaság, sem a várak erős falai. Idegileg kikészítő lehetett egész nap és egész éjjel hallani a zúgó morajt, ahogyan a sáskák mindent lerágnak. Mint a ropogó tűz, mint a harci kocsik zúgása. Nem volt nyugta senkinek, mert lerohanták a várost, bemásztak a házakba. A 11. vers szerint maga Isten vezette ezt a roppant sereget, s a sáskák az Ő parancsait teljesítették. Ez az egész félelmetes helyzet tehát Istentől eredt. És ha mindez ilyen félelmetes, milyen rettenetes lesz majd az Úr nagy napja, amikor ítéletet tart a népek felett. Amilyen feltartóztathatatlan volt a sáskajárás, olyan feltartóztathatatlan lesz az Úr ítéletének nagy napja is. Az Úr ítéletétől nem védenek meg a templomok vaskos falai. Nem véd meg a sok vallásos cselekvés sem. Sokakat ér majd meglepetés: „Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztünk ki sok ördögöket?” És mégis az lesz a válasz: „Sohasem ismertelek!”. Mert eljutottál a templomig, az énekekig, a vallásig, de nem jutottál el személyesen Krisztusig. Nyitott szívvel beengedted a vallásos külsőséget, jámbor módon elkötelezted magad neki, talán még szolgáltál is az egyháznak, de Krisztus csak díszlet volt, hagyomány, megszokás. Pedig az Úr nagy napjától csakis Ő tud megmenteni, mert aki Őt befogadta, az az Ő ígérete szerint ítéletre sem megy már, hanem átment a halálból az életre. Sajnos egyre kevesebben hiszik az ősi hitvallást: „Jön a harag napja lánggal, s végez majd a rossz világgal, mondja Dávid a szent Pállal. Hogy remeg majd holt, meg élő, hogyha jön a bűnítélő, minden tettet számon kérő!” Joel megállít a nagy vallásos rutinunkban és figyelmeztet: Légy készen, mert ezt „… nem lehet feltartóztatni!” és „Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni!” Kiálts Jézusért még ma!