„Ti, szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved.” (18-19)

Ma is sokan a levélbeli keresztyén rabszolgákhoz hasonló életet élnek. Mert mai is ilyen a megtért keresztyén emberek élete: a szívük már új, de a keretek a régiek. Lehet, hogy te is épp így érzed magad: a szívedet, lelkedet, mindenedet Isten kezébe helyezted, de a körülményeiden nem tudtál változtatni. Lehet, hogy jók a körülményeid, amelyben megtalált az Isten hívó szava, de lehet, hogy épp egy problémahalmaz közepén hallottad az evangéliumot. A szíved új, de ugyanabban a társadalmi klisében maradtál. Nem tudtál csendesebb környékre költözni. Nem tudtál munkahelyet váltani egy csapásra. Nem váltál el a hitetlen házastársadtól és nem hagytad magukra az istentelenségben nevelt gyermekeidet, mert azért csak szereted őket.

Bennem már ott van az új kezdet, körülöttem pedig a régi rendszer. Furcsa kettősség ez. A régi rendszerben már új szívvel vagyok jelen, ezért nem úgy szólok, mint eddig. Nem ütök vissza, mint eddig. Nem alázom meg a másikat, ahogyan eddig tettem. Hanem megpróbálom elhordozni.

Péter arra próbál elvezetni, hogy miközben szenvedsz, megaláznak, hátrasorolnak, aközben nem szabad ugyanolyan bűnössé válnod, mint az ellenfeleid. Szenvedsz, de nem válsz bűnözővé. Nem ellentmondás ez? A világban igen, de Krisztus kebelén nem. Erre te is és én is, mindannyian képesek vagyunk. Mit ad ehhez az Isten a mi kezünkbe? Kettő dolgot emelnék ki.

Először is a jelenlétét ígéri! Velünk van Jézus Krisztus, akinek jóval több kijutott a szenvedésből és mégsem vált vétkessé közben. Aki még a száját sem nyitotta meg, miközben igazságtalanul kínozták. Az az Úr van velünk, aki bennünket érő ütések nagy részét felfogja. „Aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja.” (Zak 2,8b)

Másodszor lehetőséget kapunk, hogy minden bennünket ért igazságtalanságot Isten színe elé vigyünk imádságban. A zsoltárok könyve tele van olyan imádsággal, ahol a sértetettek Isten előtt elcsendesednek, elsorolják, hogy mit is kívánnának szívük szerint a velük szemben állóknak, majd rábízzák az ítéletet arra az Úrra, akinek joga is van hozzá. Az Isten kebelén kitárulkozó és elcsendesedő szív tud csak megbékélni!

Ne feledd, ha új szívet kaptál Istentől, akkor te szabad vagy mindattól, ami körülvesz. A bűn szolgája gyáva rab, de Krisztusé szabad! (761. dics.) Akkor te már a menny szabályai szerint játszol. Élj ezzel az ajándékkal nagylelkűen és szeretetteljesen!