„Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” (13-17)

Isten népe más, mint a többi nép. Ez a másság nem csak Jézus Krisztus befogadásából áll, hanem abból is, ahogyan az élet kényelmetlen helyzeteiben reagálunk. Mert amikor az apostol engedelmességre és tiszteletre inti az első címzetteket, akkor nagyon nehezet kér. Ugyanis ők már a bőrükön érzik, mit jelent a Krisztusba vetett hitükért szenvedni. Irreálisnak tűnik nekünk ma is az apostol kérése: Szeressük azt, aki megvet és fájdalmat okoz? Engedelmeskedjünk a bennünket üldöző hatalmaknak?

Hosszú idő kellett, mire megértettem: az üldözés nem tudja megszüntetni a keresztyénséget, legfeljebb a látszat vallásosságot. Ha a munkahelyeden szentfazéknak, kegyeskedőnek tartanak, még ha nem is gúnyolódnak, de akadályoznak az előbbre jutásban, akkor te feladod a hitedet? Eldobod-e Jézus Krisztust? Bízom abban, hogy nem. Ha csak rajongó vallásos ember vagy, akkor megtagadod a Megváltót. Ha szívedet, lelkedet már neki ajánlottad, és tudatosult benned, hogy jóval nagyobb szenvedéstől szabadított meg, mint ami e földön rádszakadhat, akkor kiállsz a hited mellett. Sőt, megpróbálod Isten szeretetét és irgalmát eléjük élni. Ezt tették az első keresztyének is.

Igen ez nehéz és nem azt tanultuk a világtól, hogy a kényelmetlen helyzetekre így kell reagálni. Szinte ösztönösen hozzuk magunkkal a szemet szemért és fogat fogért elvet. Ha kicsit ütnek, mi nagyobbat ütünk és úgy gondoljuk, hogy háborúval is lehet békét teremteni. Egyetlen sikeres példát sem ismerek erre a történelemből. Viszont az, ahogyan az első század keresztyénei nem karddal és kaszával feleltek Róma erőszakoskodására, hanem megpróbálták Isten szeretetét továbbadni, a gonoszt jóval legyőzni, az már pozitív gyakorlati példa. Ez a keresztyénség hétköznapi élete.

Képes vagy erre? Tisztázd ehhez most, hogy: kinek a követe vagy ebben a világban? Akár üldöznek, akár nem, kié vagy? Krisztusé? Ha Krisztusé vagy, akkor semmi más dolgod nincs, igyekezz az ő szeretetével szeretni az ellened fordulót.

Hidd el, lesznek jó tapasztalataid, mert a keresztyénként megélt szeretet mögött ott van a menny minden ereje! Ez az a hozzáállás, amit támogat az Isten. Ezt a hozáállást látod és tapasztalod Jézus keresztáldozatában is! Ha az első keresztyének a kard erejében bíztak volna, a világ ereje feléjük tudott volna kerekedni. Mert ebben a világ erősebb. De ők az Istentől jövő és továbbadható szeretetet használták fegyverként, amitől nincs nagyobb eszköz ma sem az ember kezében.

Ne feledd, ha keresztyénként a helyeden vagy, mindig lesznek emiatt kényelmetlen időszakok, nem kívánom idők és nem szeretem személyek. Te csak táplálkozz az Isten szeretetéből és éld oda ezt eléjük. Kinek megmentésére, kinek ítéletére.