„Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (4-5)

Néhány éve aki csak teheti felújít, cserél, elbont, bővít, építkezik. Megtörtént velem is három évvel ezelőtt, hogy kerítést építettem, blokkból, vasból, malterból. Hamar rádöbbentem, hogy az építés nem olyan egyszerű, mint aminek tűnik. Rizikós vállalkozás. Nem megy magától és óriási felelősség az anyagok kiválasztása, összeillesztése, az építmény megalkotása. Örülök, hogy véget ért a folyamat, a kerítés készen van.

Az ige Isten népének épülési folyamatáról beszél, ami Krisztus második eljöveteléig tart. Isten maga az építőmester, Jézus, mint élő kő az épület alapja és sarokköve. Mi pedig mint szintén élő kövek, az új templom falazatát adjuk. Ez a templom, az a hely, ahová Isten az Ő jelenlétét ígéri. Sőt, az ige szerint ebben az új templomban mi vagyunk az újfajta papság is, akik Istent szolgálják és képviselik a jelenben mindenki más előtt.

Nagyon elgondolkoztatott három dolog. Először is: a természetben található kövek nagyon különböznek. Nem olyanok, mint azok az építőanyagok, amelyeket a tüzépen láttam. Mert ott gyönyörű, egyforma, sablon szerinti méretpontos blokkokat lehet venni. Ami pontatlan vagy anyaghibás, azt összetörik és kidobják. Ilyen anyagokkal ma egy mester sem hajlandó dolgozni. Áldott dolog az, hogy a legfőbb építőmester kezében még a legkülönbözőbb kövek is szép lelki házzá tudnak épülni. Ő nem sablonoknak megfelelő anyagokkal dolgozik, hanem veled és velem, mindenféle különbözőségünk ellenére. Ő nem dobja el és nem töri össze, ami a világ szemében selejtes, hanem használja, ami a kezébe kerül.

Másodszor nagyon fontos kérdés: a kezébe került-e az életem? Ha nem kerülök a kezébe, hogyan tudna használni? Magától nem tántorog oda az életem, ha szándékosan a kezébe nem teszem. Ha nem álltam meg még és nem tudtam könnyek között kimondani: Uram, ezt tudom adni, enyém volt, legyen a Tiéd! A kezedbe teszem az én lelkemet!- akkor kívül maradok az építkezésen. Akkor csak olyan kő lehetek, amelyik jól el van magában, arrébb gurul, ha felrúgják és kimarad az áldásokból. Küldetés nélküli, halott kő vagyok születésemtől fogva, de Krisztus elfogadásával, Isten kezében élve élő építőkővé válhatok. Te már élő kő vagy?

Harmadszor ne feledd, hogy a köveken teher van. Teherhordó falat épít Isten. Míg a kerítésem építőelemei mozdulatlanok, statikusak, addig az Isten új templomának kövei nagyon is dinamikusak. Mozgolódunk a falban. Olykor egymással is súrlódunk, vagy a próbatételek okozta rengések miatt rázkódunk, de nem omlunk össze, mert a legkiválóbb építőmester kezében vagyunk. Ő nem hagy ott, mint az elkészült munkát a kőműves. Ő nem pihen, hanem formál és Lelke által lendületbe hoz. Így maradunk elő kövek, akik új templomként az Alkotót dicsérjük és az újfajta papság tagjaiként szívünket Neki áldozva, képviseljük az istentelen világ felé az Ő kegyelmét és szeretetét.