Imádkozzatok!

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.
Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.”

(13-20)

Szép zárása a levélnek az imádságra való buzdítás. Egyértelművé teszi az apostol, hogy az imádságban találkozások vannak elkészítve. A földi és a mennyei szálak futnak össze, és az imádságban a menny irányába fordulhat tekintetünk. Az imádságban összetalálkozik a tökéletlen a tökéletessel. És ez nem attól függ, hogy örömben vagy bánatban, munkában vagy éppen ünnepi időben vagyunk. Ez az a szüntelenül adódó lehetőség, ami segít abban, hogy az életünk egyetlen pillanatát se töltsük Isten nélküliségben. Az imádság ereje ebben van. Illés példáját említi az apostol, aki esőért imádkozott és lett eső, amikor pedig azért, hogy ne legyen akkor úgy lett. Pedig éppen olyan ember volt, mint bárki más. Mert az ereje nem neki, hanem annak volt, aki a másik oldalon állt. Ott fenn, a mennyei trónuson. De ha mégis kételkednénk az imádságunk erejében bátoríthat bennünket az értünk közbenjáró, értünk szüntelenül imádkozó Jézus Krisztus. „A mennybe’ fenn a trónusnál, a Krisztus értünk közbenjár, nagy főpap, égi kezesem, örökre biztos védelmem.” Ezért lehet bátorságunk az imádsághoz. Az imádsághoz, amelyben nem lehet álarcot viselni, csak feltárni szívünk legbelső titkait, és akkor békességet és szabadítást nyerhetünk az életre.