Gazdagság

„Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek.” Jakab 5, 1-6

„Ki gazdag sajnálom nagyon, mindig van, amit félt….” A Porgy és Bess nagysikerű Gershwin opera egyik dalának szövege juthat eszünkbe, amikor elolvassuk Jakab apostol levelének mondatait. Sírjatok és jajgassatok, írja azoknak, akik a gazdagságukra büszkék. A mai jóléti társadalmak, hasonlóan az akkori korhoz, azt gondolják, akinél a pénz van, az mindent kézben tarthat, irányíthat és dönthet sorsok felett. Azok felett, akiket igazságtalanul szolgasorba döntött és kifosztott azzal a céllal, hogy saját vagyonát gyarapítsa. De féltenivalója és félni valója igazából mégis a gazdagnak van. Mert egyszerre veszíthet el mindent, ami kézzel fogható, és abban a pillanatban ébredhet rá, hogy a legfontosabb soha nem volt az övé. Jézus maga inti és figyelmezteti tanítványait, hogy ne földi kincseket gyűjtsenek, hanem valami olyan gazdagságra vágyakozzanak, ami több minden földön foghatónál. Mennyire más az a gazdagság, amelyikkel Ő rendelkezik. A menny és föld Urának nem az a szándéka, hogy elvegyen, hanem mindent kész volt odaáldozni azért, hogy minket megajándékozzon a legnagyobb gazdagsággal. Helyet készített az Atya dicsőségében. Milyen gazdagok vagyunk, és milyen gazdagok lehetünk! Mert sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem semmi más nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent a mi Urunk Jézus Krisztusban.