„A felülről jövő bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.” (17)

Pál leírja, milyen a szeretet. „Türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel…” Jakab ehhez hasonló felsorolással pedig azt mondja el, milyen a bölcsesség. Megesik, amikor irigység és viszálykodás van a szívben, akkor a bölcsességgel való kérkedés álcává, vagy eszközzé válik. A cél szentesíti az eszközt, a tisztátalant a tiszta, a képmutatót az őszinte ruhájába bújtatjuk. Nagy cégek Humánerőforrás Menedzsmentjei olykor azt a hálátlan feladatot kapják, hogy a rossz hírt igyekezzenek úgy átadni az érintett kollégáknak, hogy azt mégis jónak lássák, vagy ha más nem, kihívást érezzenek benne. Nos, ilyen a mi földi bölcsességünk. A valódinak kezdete azonban az Úr félelme. Talán ezért beszél Jakab is nem akármilyen, hanem felülről jövő bölcsességről. A perikópa elején jogos a kérdés: „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?” A bibliai személyek közül bölcsnek Salamont szoktuk mondani. Amikor lehetősége volt bármit kérni Istentől, gazdagság, vagyon, vagy hosszú élet helyett bölcsességet és értelmet kért. Megadta ezt neki az Úr, s ezután Salamonnak „olyan sok bölcs gondolata volt, mint a tenger partján a homok.” Írásba is szedte ezeket a Példabeszédek könyvében. Mint Salamon, úgy a mi bölcsességünk is csak mennyei bölcsességgel lehet igazi. Pál sem hiába tanácsolja: „Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” Ha van most nehéz ügyed, vagy olyan mérföldkőhöz értél, ahol úgy érzed, nagy a tétje a jól meghozott döntésnek: Kérj hozzá Istentől bölcsességet. Ámen.