Arisztotelész mondta: „Minél többet tudunk, annál többről tudjuk, hogy nem tudjuk.” Ennek ellenkezőjére bőven akad példa. Minél kevesebbet tudunk, annál többről gondoljuk, hogy tudjuk. Közösségi felületeken éppen ezért nem szeretek hozzászólásokat olvasni. Találni ott jogi ismeretek híján is jogi tanácsokat, egészségügyi alapok nélkül mindenre gyógymódot ígérő ötleteket. Aki soha nem épített házat, szakzsargonnal cizellálva írja le, miért jó a régi és miért rossz az új építési technológia. Felekezettől függetlenül a lelkészt is rendre intik, ha a Szentírás tanításához ragaszkodik: „Nem úgy van az, a Bibliát emberek írták!” Nem számít, hány év alatt váltál jogásszá, orvossá, lelkésszé, vagy hány évtized alatt szereztél valamiben komoly gyakorlatot – olvastam én erről az interneten, jobban tudom, mint te! Megesik a könnyelmű gondolat: hiszek az Istenben, elég ez nekem. Nem kell hozzá a lelkész prédikációja, az imádság és Biblia sem. Milyen hangzatos, hangoztatják is rendesen: „Hiszek a magam módján.” Úgy vélem, a tudás példájával egyenes arányban, minél erősebb valakinek a hite, az annál szerényebb, alázatosabb is. Nem a hitével kérkedik, mert nem kíván mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével. És nem tud másról, mint Jézusról, róla is, mint a megfeszítettről. Ne elégedjünk meg a felületesen kimondott „hiszek Istenben,” de róla, a Szentháromság Istenről semmit nem tudó hittel. Előrébb nem vagyunk vele, ennyit még az ördögök is hisznek. Legyen hited, hitismereted, imádságod, kegyes életed, cselekedeted is.