A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„De az Úr mellém állt, megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését…” (17)
Vitathatatlan, hogy Pál a legszemélyesebb gondolatokat Timóteusnak írta. A második levél vége olyannyira bizalmas, mint amilyet mi magunk is írnánk messenger üzenetben családtagnak, barátnak: „Köpenyemet (…) Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz…” Ellenben nemcsak a bizalmas sorok tűnnek ki, hanem az apostol rendkívüli hite is, amikor bizonyságot tesz arról, hogy minden viszontagság ellenére (már csak Lukács van vele) Isten mellé állt és megerősítette.
Terheink közepette a feladatra a legnehezebb összpontosítani. Bármennyire fontos a teendőnk, vagy sürget egy határidő, gondolatunk a bajokhoz terelik vissza a figyelmet. Magánéleti nehézségeinket bár a munkahelyünkre lépve le kellene tennünk, de még ha meg is próbáljuk, hamar észrevenni rajtunk, ha nincs minden rendben. Pálon nem kerekedik felül a gond, mert a feladat fontosabb: el kell végeznie az ige hirdetését. Ehhez pedig Isten megerősítette. Sokszor látni nagy kereszteket hordozó, szolgálatban mégis fáradhatatlan testvéreket. Gyakran el is mondják: Nem a magam érdeme, az Úr adott erőt. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Érdemes meglátni: aki mellé az Úr odaáll, annak a legnagyobb (mennyei) segítség adatik. „Segítséget küld nekem a mennyből (…) Isten elküldi szeretetét és hűségét.” Ezzel a segítséggel érdemes élni, de nem lehet visszaélni. Ezzel a segítséggel nem legyőzöm a másikat, hanem áldássá válhatok a számára.