LÁTÁSVIZSGÁLAT

„ Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas….” (19-21)

Látod-e magad úgy, ahogy Isten lát? Nem, hiszen sokszor a sátán rávesz arra, hogy bűneinket felnagyítva a kegyelmet relativizáljuk. Máskor észre is nehéz venni, ha arra vesz rá minket hogy természetesnek vegyük Isten szeretetét (főleg ha már keményen megdolgoztunk érte!) Látod-e önmagadban azt, akit Isten lát? Ehhez reformált nézőpont és szent józanság kell. Isten Szentlelke által újra és újra megújított (reformált) nézőpont, vagyis az, hogy Ő betölthessen minket szentségével. Ekkor vehetjük észre, hogy mikor engednénk a kísértésnek, mikor csapnánk be magunkat is. De nem köldöknézegetős ön -ostorozásra hívott minket a Megváltó, ahogy az önelégült farizeusságra sem. Túl sokat foglalkozunk azzal, hogy ki milyennek mutatja magát és milyennek látszik! Túl sokat foglalkozunk azzal, hogy bennünket milyennek látnak mások! Sokkal inkább arra hívott minket, hogy Őt csodálattal és imádattal nézzük és a mennyei sokaság, az angyalok és vének kórusához csatlakozva dicsőítsük! Ebben az Úrra történő odafigyelésben látnánk meg igazi értékünket, kevesebbet bánkódnánk az emberek közti népszerűség „cserépedény” szintjén. Krisztust dícsérve az ő lényéért, tökéletességéért és szentségéért szívünket és értelmünket befogó lelki sötétség szűnni kezd már és rádöbbenünk, mit vállalt értünk. Az ad helyes énképet és önértékelést, ha Jézus helyettes áldozatát értékeljük igazán!