"Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. Utódaik előttük jutnak jómódra, sarjadékaik szemük láttára. Házukban béke van, nem kell rettegniük, nincs rajtuk Isten vesszeje." (7-9)

Hinni nem könnyű, tudjuk magunkról. Sok akadálya van a hitnek. Most csak egyet nézzünk meg: miért jobb a bűnösnek? Ez mindennapi jelenség. Aki lop, annak többje van, mint annak, aki becsületesen dolgozik. Aki szeretne békét teremteni és ezért nem válaszol durván a durvaságra, hamar magára marad és több barátja van a gyűlölködőnek, aki össze tud fogni az ártatlannal szemben. Aki vigyáz a táplálkozásra, egészségesen él, hamarabb megbetegszik és még meg is hal, mint az, aki fittyet hány az egészségre. A tanulatlan beleül a gazdagságba, aki megharcol a tudásért, nem jut ötről a hatra. Számtalan példája van ennek a visszásságnak. Aki templomba jár, annak több szenvedés jut az életben, mint annak, aki soha nem megy a templom közelébe. Mi értelme akkor a hitnek?

Jób is ilyesmivel érvel barátainak, akik azért nem tudták őt vigasztalni szenvedései közepette, mert egyszerűen nem értették a szenvedés titkát. Teológiailag operáltak, de pont teológiájuk volt téves. Erre próbál rámutatni Jób, amikor barátai logikáját támadja. Ha ugyanis igaz az a teológia, hogy a bűnt Isten megbünteti és senki nem rejtőzhet el előle, senki nem menekül tettei következményétől, akkor miért jobb a bűnösnek? Pont az ellenkezője történik a mindennapi életben annak, amit Jób barátai állítanak. Nem, hogy meghalna a bűnös, hanem él. Isten gyermekeit veszedelem éri, bezzeg a gonosztól távol tartja a veszedelem napját (Jób 21,31). Ha pedig ez így van, hogy az igaz szenved, a bűnös pedig virul, miért ne válassza az ember az élet élvezetét?

Ebben a keretben tényleg nincs értelme hinni. De Jób ebből a keretből tör ki, amikor burkoltan Istennek panaszkodik (Jób 21,4). Számára Ő marad a Mindenható (Jób 21,20), aki mindenen át képes elérni célját. Ő van döntési helyzetben (Jób 21,22). Ennyi elég Jóbnak a ráerőltett emberi igazsággal szemben, melyet barátai Isten igazságaként akartak elismertetni vele.

Persze, hogy nem egyszerű elviselni a gonoszok jólétét és minden normális ember fennakad ezen. Jóbtól azt tanulhatjuk meg, hogy fontosak ugyan az emberek, az ő érveik, az általuk képviselt igazság, de ezek nem kizárólagosak. Jó, ha tudjuk: Isten kezében vagyunk. Kár emberek ellen harcolni! Az igazi harc Isten igazságáért folyik ebben a világban. Elsősorban magunk ellen, gondolkodásunkban. Ő Mindenható marad, ezt garantálja a történelemben, nagyban, és kicsiben, személyre szabott életünkben. Soha nem csúsznak kezéből a dolgok, a végső döntés mindig, mindenben, valójában csak az Övé, az ítéletben is. Nagypéntek után kell erre nézve még több bizonyíték? Akkor lehet legyőzhetetlen akadálya a hitnek? Az észérvek mellette szólnak.