„Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.” (9)

A gondolkodás nem egyszerű. Azért nem, mert nehéz belelátni a dolgokba, amikor különbséget kellen tenni jó és rossz között. Így van ez minden esetben, pláne amikor valakinek a szenvedését látjuk. Legkézenfekvőbb kérdés mindig a szenvedés oka. De sok keserűséget okozunk egymásnak, amikor valakinek vigasztalásra, megértésre lenne szüksége, de csak kemény ítéletet kap, mely csak a szenvedő szenvedésének fokozására jó, semmi másra. Nehogy azt higgyük, hogy erre csak a hitetlenek képesek, bizony a kegyességbe belefér a kegyetlenség, értetlenség mások baja láttán.

Bildád kiváló példa erre, Jób szenvedésekor. Ha Jób barátja és mint súahi, Ábrahám leszármazottja (Jób 18,1; 1Móz 25,2), nem valószínű, hogy Bildád hitetlen, klasszikus értelemben. Első beszédében bizonyítja, hogy nagyon is tisztában van Isten igazságával ezért teszi fel a kérdést: „Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot? (Jób 18,3). Számára Isten igazságos ítéletének következménye Jób fiainak halála. Ezen az úton megy tovább Bildád, amikor a bűn büntetéseként fogja fel Jób állapotát és sorolja Isten megoldásait erre nézve a bűnös életében. Ekkor említi a bűnöst utolérő isteni igazságszolgáltatás egyik esetére utalva, az idézett mondatot: Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.”

Milyen szűklátókörű gondolkodás. Isten népének egész élete mást tükrözött. Senki nem állítja, hogy a bűn büntetlen maradt a történelemben. De azt igen, hogy ez a fajta isteni igazság véget vethetett volna a történelemnek. Bildád logikusan alkalmazta az igazságot, csak elfelejtette a történelem valódi logikáját. Hogy azért mehetett sokszor tovább, mert a történelem Ura nem alkalmazta a bűn-büntetés törvényét.

Jób könyve elvileg későbbi korok irodalmi terméke, mely egyfajta összegzése annak, ami korábban történt. Lehet, hogy erre utal az idézett versben a bűnös sarka, mely csapdába akad, amikor azt nem is sejti az ember. Jákób születése pillanatában testvére sarkát fogja (1Móz 25,6) és belőle lesz Izráel (1Móz 32,29). Az a nép, mely sorsában tapasztalja meg Urának kegyelmét, hogy Ő megbocsátja az ember minden bűnét, meggyógyítja minden betegségét, megváltja életét a sírtól, s szeretettel és irgalommal koronázza meg. (Zsolt 103,3). Vagyis Bildád csak az igazság egyik oldalát látta, mely szerint a bűn egyenes következmény a büntetés és ezt tükrözi az ember élete. Odáig már nem jut el, hogy akit szeret az ÚR, azt dorgálja, mint apa a fiát, akit kedvel (Péld 3,11-12).

Bildád addig jut, ahonnan gyorsan tovább kellett volna lépnie. A történelem tanulságai alapján már tudnia kellett, hogy Izráel sem tökéletessége miatt maradt életben, hanem mert az Úr könyörült rajta. Jézus követői ezen az úton még tovább mehetnek a Tőle tanult szeretetben, mások elítélése helyett.