„így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek.” (6)

Így, vagy úgy, de azokat a helyzeteket, amelyekbe belekerülünk, valahogy fel kell dolgozni. Van, amit nagyon könnyű, mert megy a szekér. sikereink vannak, tenyerén hordoz bennünket az élet. Akinek hite van és konfrontálódott a Bibliával, vagy annak gondolataival, tudja, hogy kinek tartozik hálaadással. A feladat ezzel megoldva. De mi van akkor, amikor a szekér kátyúba kerül? Aki nem a Biblia felől közelíti meg a helyzetet, szitkozódik, elkeseredik, kiutat nem látván, még az életét is eldobja. Azt hisszük, hogy ez csak a hitetlennel történhet meg? Sajnos nem. Még olyanokkal is, akiket hívőnek gondolunk.

Jób a teljes elhagyatottság állapotát megélve, példázatnak tekinti magát. Sorsa azt példázza első látásra, hogy milyen szerencsétlen. Olyanná lett, mint akit híressé tett a sorsa és nem más miatt, hanem a vele történt rossz miatt. Úgy lája, hogy rajta keresztül lehet bemutatni, milyen értelmetlen a hit. Nincs hozzá hasonló példája annak, hogy hova jut az ember, milyen mélységbe és ettől a hite sem óvja meg.

Jób azonban tudja, hogy a sorsában átélt rossz nem csak ennyi. Ő példája egyúttal valami olyasminek, ami több, mint aminek látszik, és ebben benne van az is, hogy ő pusztán csalódott is lehetne, hiszen nem jól állnak a dolgai. Pusztulás veszi körül minden szinten, ezt példázza családi élete, vagyoni állapota és mindez annak az embernek az osztályrésze, akinek Isten volt a menedéke, aki élvezte hite gyümölcseit. Aztán egyszerre minden megváltozott körülötte. Először a háttérben, amiről fogalma sem volt, aztán a való világban, amely körülvette, ráadásul úgy, hogy még a barátai sem értették meg.

A példázat Jób számára az emberi élethelyzet feldolgozásának folyamatában, megoldásként áll előttünk, mert sorsát Jób nem csak annak tekinti, aminek adott helyzetben az éppen látszik, mindenestől fogva rossznak az egész világgal, melyben ő él, hanem ami vele történik, az számára valamire mutat.

Ismertetőjegyeket talál Jób a sorsában, melyek életében pillanatnyilag uralkodóvá váltak, dominálnak, de azok a mozzanatok összekötik őt azzal, aki uralkodik a világ felett és sorsát is kezében tartja. Lehet, hogy megalázott volta köpni való és annyi becsülete maradt, melyre köpnek az emberek és semmibe nem nézik már őt, de neki elég, ha szenvedései túlmutatnak önmagukon.

Jóbot nem lehetett becsapni. Ami szenvedéseiből érzékelhető volt, az őt azért nem taglózta le, mert nagyobb összefüggésekben gondolkodott. Nem adta fel a megértést, hanem mélyre ásott. Nem vont le elhamarkodottan következtetést szenvedésiből, hanem harcolt az adott helyzet megértéséért. Példaértékű az ilyen gondolkodás, mert nyitva hagyja az utat az összefüggések felé, s annak példájára, mutató jellé válik, akinek ékességét „Köpés mocskolta meg.”