„…légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.” (12b)

Ha belépünk egy tinédzser szobájába, könnyen híres sportoló, énekes vagy filmsztár poszterét találjuk a falon. Példaképek. Egyrészről természetes, hogy gyerekként még szülők, nagyszülők voltak példaképek, később, ahogy kitágult a világ, mások válnak azzá. Másrészről érdekes egy norvég kutatás, amelyben egy 90 évvel ezelőtti kérdéssorozatot tettek fel ma az ideálokra vonatkozóan. Eszerint amíg majd 100 évvel ezelőtt a fiatalok többnyire a történelem és az irodalom nagyjai közül választották ki eszményeiket, addig ma a követni kívánt hősök elsősorban a sport, a popzene és a mozi világából kerülnek ki. Ezt én még határozottan kiegészíteném az influenszerek és youtuberek gyors idollá válásának folyamatával.

Pál apostol Timóteust buzdítja, hogy legyen példa! Igen ám, csakhogy a bibliai idők gyülekezeteinek vezetői általában 50-60 év fölötti tapasztalt, idős és hiteles emberekből álltak. Timóteus pedig maximum 40 éves lehetett. Ugyan ki figyel oda egy általuk tejfölösszájúnak tartott ifjú szavára? Pál tudja ezt, és atyai bölcsességgel és bátorítással ír lelki gyermekének. Szinte nincs is benne tiltás, hogy mit ne tegyen (kivéve persze, hogy ne hanyagolja el a benne lévő kegyelmi ajándékot). Nagy szükség van ma is a bátorító szóra, a pozitív motivációra mindannyiunknak, legyen szolgálatunk, feladatunk vagy munkánk bármerre! Ha teheted add meg ezt mások felé.

Timóteust is srra biztatja az apostol, hogy legyen példakép. Neki szólnak akkor és ott a szavak, de mivel ő példává válhat, ezért nyilván nekünk is alapjaiban követendő mindaz, amit kér az apostol tőle. Mindannyian küzdünk a felénk irányuló kritikákkal, ezekre éppen úgy lehet feleletet adni, hogy példa értékűvé formáljuk az életünket (legalábbis közelítünk affelé).

Beszédben, amely nem ítélkezik, hanem megért. Megaviseletben, amely a beszédünket nem áthúzza, hanem aláhúzza. Hitben, amely szenvedélyes és igaz. Tiszta életben, amely a szív és az elme tiszta szándéka Isten akaratának keresésére és megtartására. A beszéd és magaviselet külső megnyilvánulás, míg a hit és tisztaság a belső. E kettőt, a belsőt és külsőt pedig mintegy híd, a szeretet tudja összekötni, vagy ha úgy tetszik, ami bennünk van, azt a szeretet teszi láthatóvá, külsővé, mások számára elérhetővé. A szeretet van ennek az ötszörös buzdításnak a közepén. Szeretet nélkül nem lehet Istenről beszélni, nemhogy Vele élni, és szeretet nélkül nem lehet a másik embert sem Istenhez közel vinni, sőt magunkhoz sem engedni. Nyilvánvalóan a keresztyén életben sincs olyan, hogy tökéletesség, kivéve magát Jézust. Ő a nagybetűs Példakép? Igen és nem! Igen, mert követnünk kell Őt (nem utánozni); és nem, mert Ő sokkal több! Ő Isten Szent Fia, Megváltó és Úr, aki által mi, bűnös emberek Isten szerinti példaképek lehetünk.