„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért!” (1)

Embereket nem lehet megváltoztatni, ha maguk nem akarnak változni. Ezernyi dolgot fel tudunk sorolni, amit meg tudunk változtatni, de a másik ember egyszerűen nem tartozik bele a listába. Hiába beszélünk a lelkére. Hiába győzködjük, hiába ostorozzuk, hiába dicsérjük, nem fogunk valódi eredményt elérni. A szíve mélyén, igazán nem fog változni. Egy ember csak akkor változik, ha szeretne, és akkor is a Szentlélek Isten segítségére lesz szüksége hozzá.

Ahogyan rendet rakni sem lehet valaki más helyett. Ha nem ő maga jut el oda, hogy elrendezze a tárgyait, helyet keressen mindennek és mindig ugyanoda tegye majd vissza, akkor hiába teszi meg valaki más, a rend nem lesz tartós. Ugyanez igaz a lelki életre is.

De mit tehetünk akkor, ha körülvesznek olyan emberek, akiknek már csak magukért is változniuk kellene? Mit lehet tenni ha olyan a társunk, olyanok a munkatársaink, a főnökünk, a fölöttünk bármilyen beosztásban állók, hogy változniuk kellene? Mit tehet egy keresztyén ember a többiekért?

Pál apostol azt mondja: imádkozzatok! Mindenféle műfajban imádkozzatok, mindenféle rendű és rangú emberért, valakiért, bárkiért, akárkikért, mindenkiért!

Egyből négyféle műfajt fel is sorol az apostol, hogy miféle imádságokra gondol.

„Tartsatok könyörgéseket” – mondja, és azt a szót használja, ami valamilyen konkrét tárgyra vonatkozó kérést jelent. Ha szükségetek van valamire, kérjétek! Ha másoknak van szükségük valamire, legyen az tárgyi vagy lelki szükség, kérjétek a gyülekezet közösségében, a másik emberért, vagy talán helyette.

„Tartsatok imádságokat” – ami egy általánosabb kifejezés: általában véve, a konkrét kéréseken túl is foglaljátok imáitokba az embereket, vigyétek őket Isten elé. A második helyen a felsorolásban Pál azt mondja: beszéljetek Istennel a körülöttetek élő emberekről, csak úgy általában. Mert szeretitek őket, vagy talán pont azért, mert nehéz őket szeretni, mert törődtök, foglalkoztok velük, és talán nem is tudjátok, mit kellene kérni nekik, ezért egyszerűen csak imádkozzatok – értük.

„Tartsatok esedezéseket” – vagyis járjatok közben az érdekükben. Vigyétek Isten elé a másik ember ügyét, és kérjétek, hogy segítsen rajta. Mintha meghallgatásra mennétek egy hatalmasság elé, hogy kegyelmet kérjetek valakinek, úgy kérjétek esdekelve Istent – mindenkiért!

„Tartsatok hálaadásokat” – ennek sem szabad elmaradnia. Ezer okunk van hálát adni Istennek a minket körülvevő emberek összefüggésében is. Talán azért, mert kértünk valamit, és meg is kaptuk, talán azért, mert könyörögtünk érte, és Isten meghallgatott, talán azért, mert változásért fohászkodtunk, és valami végre elkezdődött.

Imádkozzatok mindenféleképpen minden emberért – mondja Pál, és kiemelten a királyokért és a feljebbvalókért, mert ez vezet nyugodt és csendes életre. Mert ez jó és kedves Isten előtt, aki tényleg szeretné, ha minden ember üdvözülne, és eljutna az igazság megismerésére. Hogy mi ez az igazság? „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében.” (5-6.v.) Ezt tanítja Pál, ezt hagyta Timóteusra, és ránk is. Hirdesd, ha van, aki meghallgat. Éld meg, mert meg fogják látni a példádat. Imádkozz, hogy az is megismerje, aki távol van még tőle.