„Élt Úc földjén egy ember, akinek Jób volt a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő volt, és kerülte a rosszat.” (1)

Kisgyerekként az első bibliaolvasó élményem Jób könyvéhez kötődik. Persze, a gyermekbibliából megvoltak az alapvető történetek a teremtésről, Mózesről, Sámsonról, Dávidról, Jézusról. Aztán elővettem nagyapám Bibliáját és 8 évesen próbáltam elmélyedni a Károli Biblia szövegében. Találomra kinyitottam a közepénél, így bukkantam éppen Jób könyvére. Bevallom, hogy bár többször is nekiveselkedtem, az első két fejezetnél sosem jutottam tovább, de az elejét, azt nagyon szerettem. Furcsállottam és egyben csodáltam is. Volt benne egy ránézésre tökéletes ember. Aztán ott volt az Isten valami trónteremben, aki előtt megjelent a Sátán, egyezkedtek erről az emberről, aki utána mindenét elveszítette, mégsem változott semmit az Istenhez való viszonya.

Ha felnőttként találkozok ezzel a történettel, akkor sem valószínű, hogy elsőre a helyén tudom kezelni azt. Mert azzal kibékülök és kibékülünk, hogy ha valaki kivívja maga ellen az Isten haragját, akkor az meg is kapja méltó büntetését. Az igazságérzetünk azt diktálja, hogy aki megérdemli a rosszat, az kapja is meg. Ha rosszat tett másokkal, akkor az úgy igazságos, hogy ha ő is rosszat kap. A karma hatalma, ugye? Miközben nem hiszem, hogy az Isten ilyen. Nem az alapján vannak jobb és rosszabb napjaink, hogy az előző napokban hogyan viselkedtünk másokkal. Sőt, ha az Isten így működne, és aszerint adna hol jobbat, hol rosszabbat, hogy mennyire voltunk engedelmesek, elég cudar hétköznapjaink lennének. Tettem valamit, viseljem a következményét! És mégsem!

Hogy Jób miért kapja azt, amit? Nyilván nem azért, mert tett érte és megérdemli. Ő feddhetetlen, igaz és istenfélő, aki kerüli a rosszat. De akkor miért engedi meg Isten, hogy ez történjen vele? Gondolhatnánk, hogy majd ahogy haladunk a könyvvel, megkapjuk a kérdésünkre a választ. Ha ezt várjuk, csalódnunk kell, mert ez a könyv egyetlen pontján sem fog kiderülni. És éppen ez a lényeg. Nincs magyarázat, nincs ok-okozati összefüggés. Mert az Isten tőlünk független és felettünk áll mindenben. És valójában nem is Jób szenvedése itt a kérdés, hanem az Isten igazsága. Az Isten igazságossága egészen más, mint amit mi feltétlenül igazságosnak gondolnánk. Az Isten igazsága az, hogy a Fiát éri a büntetés azokért a bűnökért, amit mi követünk el. Ez nem ment meg bennünket a szenvedéstől ebben az életben, de előkészít egy sokkal jobb, immár szenvedés nélküli örök életet. Ami pedig most kérdés, ott és akkor már bizonyosság lesz. Nem hiszem, hogy ezt bármelyikünk igazságtalannak mondaná.