„Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: Mi közöm hozzád, Júda királya? Én most nem ellened megyek, hanem ellenségem háza ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek. Ne ellenkezz Istennel, aki velem van, hogy el ne veszítsen téged. Jósiás mégsem tért ki előle, hanem harcra készülve álruhát öltött. Nem hallgatott Nékó beszédére, amely Isten szájából származott. Elment tehát, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.” (21-22)

Idős, kicsit nagyothalló úriember beszélgetett a vendégével, amikor a nála lényegesen temperamentumosabb felesége belépett a szobába és sietvel elkezdte sorolni a bevásárlólistát. Amikor észrevette, hogy a férje a füle botját sem mozdítja, felmordult: Jó, akkor majd bevásárolok én! Majd amilyen gyorsan érkezett, ugyanolyan gyorsan távozott is a szobából. Miután bezárult az ajtó, az öregúr csak ennyit szólt vendégéhez: Én is így gondoltam.

Gyerekkoromban én is sokszor megkaptam, hogy szelektív a hallásom. Általában azért, mert annyira belefeledkeztem a játékba, hogy fel sem tűnt, hogy valaki beszél hozzám. Mondjuk ezt ma is megkapom, csak már nem a szüleimtől, hanem a feleségemtől. Akármi is az ok, mi történik? Érkezik az üzenet, de a befogadó oldalon nincsen válasz, mert a befogadó nem tudja, vagy nem akarja meghallani a másik mondandóját. Hajlamosak vagyunk az Isten szava iránt is valami hasonló szelektív hallást kifejleszteni. Szelektálok az Isten törvényében, Jézus tanításaiban. Ami tetszik, azt megtartom, ami kizökkentene a kényelmemből, azt figyelmen kívül hagyom. Az egyik vonatkozik rám. A másik? Az már inkább ne. Profi módon vagyunk képesek elhallgattatni a lelkiismeretünket.

Pedig az Isten folyamatosan alkalmazkodik az emberhez, hogy az üzenete érthetővé váljon. Számtalan módon próbál minket megszólítani, figyelmeztetni, de nagyon sokszor mi magunk leszünk az akadályai annak, hogy az információ megérkezzen hozzánk. Jósiásról, ha megnézzük az életét, akkor azt mondhatjuk, hogy értette az Isten akaratát. Ő tényleg tudta, mi az üzenet. Felújítja a templomot, eltünteti az idegen istenek kultuszát, megújítja a szövetséget Istennel, olyan nagy páskaünnepet rendez, amit több száz éve senki. Ha valaki tudja, hogy mit akar az Isten, akkor az Jósiás. És mi a vége? Nem hallgat az Isten beszédére. Hogyan szólhatna az Isten az egyiptomi fáraón keresztül. Pedig az Isten számtalan módon próbál elérni minket. Lehet ez egy jó igehirdetés, jó könyv vagy film. De lehet kényelmetlen élethelyzet, egy számomra nem szimpatikus ember is. Az Isten olyan eszközt használ, amilyet szeretne. Én pedig nem válogathatom meg az eszközök alapján, hogy ebből mit fogadok be és mit nem. Más szóval, nem lehetek szelektív hallású.